Robert Eggers hátborzongató horror-históriája az angol folklór egy homályba vesző szeletét, az örökre eltűnt toronyőrök mítoszát veszi górcső alá, és csomagolja azt egy lélekölő pszicho-thrillerbe. Az kopár, vészjóslóan elhagyatott kis sziget öreg világítótornyába 2 rejtélyes férfi érkezik szolgálatra. Thomas Wake, a vén tengeri medve, akinek már rutinja van a monoton, embert próbáló munkában, és Ephraim Winslow, a fiatal favágó, aki először van a tenger közelségében. A két szótlan, magának való alak kapcsolatának hullámzása mesterien szolgáltatja a feszültséget egészen a játékidő végéig. Eggers forgatókönyve gondoskodik arról, hogy minden alkalommal, mikor azt hisszük, hogy kiismertük a karaktereket, egy hirtelen csavarral kirántása a lábunk alól a talajt. Wake szemlátomást sötét titkokat őrizgető zsarnokból pillanatokat alatt lesz jóságos mentor, Winslow csendes, lelkiismeretes fiatalemberből egyszerre a nyilvánvalóan kétes múltja elől menekülő, kiszámíthatatlan imposztorrá válik.
A film zseniális részletességgel ecseteli a magány és az elszigeteltség hatását az emberi pszichére. A valóság és a téboly szülte képzelgések összemosódását. A fojtogató, klausztrofóbiás érzetet a nyomasztó képek, a fekete-fehér képminőség vagy a 4:3-as képarány mellett az is erősíti, hogy nem kapunk támpontokat annak eldöntéséhez, hogy mi az ami valóság, és mi az, ami csupán a képzelgés. Wake és Winslow kölcsönösen őrültnek látják egymást, a néző pedig csak találgathat az igazságot illetően. A sellő valóban a világítótornyot körülölelő tenger lakója, netán Wake igézetének eredménye, vagy Winslow elfojtott szexuális frusztrációjának kivetülése? Mi történt valójában Winslow elődjével?
Bár néha hiányzik, hogy a színek és árnyalatok kidomborodjanak, a fekete-fehér képek, az árnyékokkal való játék szürreális ódonsággal lengik körbe a művet, amit a beleszőtt mitológiai utalásokkal, tengeri legendákkal, valamint nyugtalanító zenével és hanghatásokkal fűszerez. Szinte folytonosan felvillant horrorisztikus elemeket, de a tetőpont kendőzetlen brutalitása így is sokkoló.
William Dafoe és Robert Pattinson egyaránt brillíroznak a főszerepekben, leamortizált, torzonborz külsejüknél is hitelesebb az átélés, amivel játszanak.
A világítótorony nem könnyen befogadható alkotás, nem közönségfilm, de hogy zsigeri élményt nyújt, az tagadhatatlan.
75 A világítótorony (2019)
dráma | fantasy | horror | misztikus
Egy távoli sziget világítótornyában két különös férfi sorsa fonódik össze. A rideg, ámde gyakorlott öregember (Willem Dafoe) és a szakmában kezdőnek számító egykori... több»
Szereplők: Willem Dafoe, Robert Pattinson, Valeriia Karaman, Logan Hawkes, Kyla Nicolle
Jó írás, grat!