Többek szerint az első igazi thriller, ezt leginkább a műfajt megalkotó Alfred Hitchcock tudná igazából eldönteni. Egy picit kamaradráma jelleget ölt, az elme dimenzióin keresztül, álomszerű utaknak lehetnek tanúi a nézők. A kettős személyiség, mint tudati deformáció a jelenségét Hitchcock elég korán és váratlanul hozta be a filmes köztudatba. A fogadtatás is elég vegyes volt. Kérdés, hogy a mondanivaló és a tartalom mennyire jön át a mozilátogató számára. A téma olyannyira szokatlan volt, hogy a folytatás végül egy totálisan más alapfelállásból indították. Nem igazán volt szerencsés Psycho-univerzumot készíteni a neves thriller-rendező gyöngyszeméből. A koncepcióváltás inkább nevetségessé tette az egyébként még mindig briliáns második részt.
A főszereplő, Anthony Perkins filmes karrierje azonnal olimposzi magaslatokba tört, a filmbéli szerepével gyakorlatilag örökre azonosult. Mindemellett remek színész, ezért a hasonló jellegű szerepeket sikerült elkerülnie és számos egyedi, feledhetetlen karaktert tudott nem túlságosan hosszú életpályája során megformálni. A fantasztikus thriller-mozi bizarr személyiségének autentikus megformálása láthatóan nem okozott problémát számára.
Nyilván pszichológiai szemmel nézve Norman Bates mesterkélt, modoros viselkedése, furcsa fintorai, teátrális mosolya azonnal figyelemfelkeltő lehet. Egy átlagos, középosztálybeli, az amerikai örömidőkben élő hölgy számára felismerhetetlen. A néző kívülről (és évtizedek távlatából) feleslegesen törne pálcát Marion Crane gyanútlan viselkedése fölött. A pszichotikus viselkedés, a megszokott társadalmi rendből történő brutális kiszakadás tapasztalata nem volt megszokott. Pedig csupán 15 évvel jártunk a 2. világháború rémtettei után.
Mindebből látható is, hogy a középszerű, átlagos amerikai polgár számára kevésbé volt megrázó egy, szinte az egész világra kiterjedő megmagyarázhatatlan őrület. Ugyanakkor a kriminális tettek effajta impressziója egy holtteret alkot a mindennapi életben, s bárki számára egy csapdává válhat.
Aki esetleg ismeretlenül tekinti meg, annak figyelmébe ajánlom, hogy nem csupán folytatása, hanem egy Gus van Sant remake-je is készült. Mint általában, az újrafeldolgozások nem minden esetben váltják be a hozzájuk fűzött reményt. Tehát az 1960-as változatot érdemes megszemlélni először. Akinek esetleg csak emlékfoszlányok vannak róla, és a 'pszicho' kifejezés összekapcsolódott elméjében bizonyos fura hangokkal, nos számukra módfelett ajánlott. A fekete-fehér képi koncepció tudatosságra vall. Plusz egy érdekes adat a filmről: bizonyos jelenetek több mint 100 felvételt is megértek (a színészek legnagyobb örömére). Hát, ennyit változott a minőség 60 év alatt.
89 Psycho (1960)
Marion Crane, a titkárnő ellop 40 ezer dollárt főnökétől, majd új autót vesz, és egy motelben húzza meg magát. Együtt vacsoráznak a szelíd, de furcsa tulajjal, Norman... több»
Szereplők: Anthony Perkins, Janet Leigh, Martin Balsam, Ted Knight, John Gavin
