Marion Crane, a titkárnő ellop 40 ezer dollárt főnökétől, majd új autót vesz, és egy motelben húzza meg magát. Együtt vacsoráznak a szelíd, de furcsa tulajjal, Norman Bates-szel. A titkárnő visszavonul szobájába, de zuhanyzás közben gyilkosság áldozata lesz: egy öreg nőnek tűnő gyilkos… Több
TALÁN SPOILER IS !!!! -------------------------------------------- Nem véletlenül szerepel még ma is az előkelő 3. helyen a Mafab listáján ez a (szinte hihetetlen) 63 éves film. Imádom a thrillereket (ezt a filmet én inkább annak sorolnám be, mint horrornak), 1000 db-nál is többet megnéztem már. De ha valaki megkérdezne, hogy gondolkodás nélkül mondjak egy jó thrillert, egyből a Psycho villanna be, a többin már gondolkodnom kéne, hogy melyik is volt jobb. Nemrég néztem újra, és számomra semmit sem veszített a varázsából, a fekete-fehér vászon még félelmetesebbé is teszi. Hiába tudom előre a megdöbbentő titkokat, mégis szorongok, a fontos, ijesztő zenei részlet egy életre belém ivódott, Anthony Perkins mosolyától, nézésétől pedig, ha nem csinál épp semmit, akkor is frászt kapok. Mai szemmel egyedül a végén volt picit megmosolyogtató a jelenet, kicsit jobb parókát is gyárthattak volna. Összegezve: Míg a mai thrillerekben izgulok, szorongok, együttérzek a jó oldallal, gyűlölöm, és félek, esetleg még az elején talán kedvelem is a negatív karaktert (karaktereket), de kívülről látom őket. Ezzel szemben a Psychóban, mire észbe kapok, már nem is néző vagyok, én magam egyre jobban belekerülök a slamasztikába, és mivel nem látom a kiutat, csak reménykedek, egyre jobban elönt a félelem. Én így érzem még ma is! Ezért volt Hitchcock zseniális, észrevétlenül bevonzotta, bevonta a nézőt a történetébe.
Többek szerint az első igazi thriller, ezt leginkább a műfajt megalkotó Alfred Hitchcock tudná igazából eldönteni. Egy picit kamaradráma jelleget ölt, az elme dimenzióin keresztül, álomszerű utaknak lehetnek tanúi a nézők. A kettős személyiség, mint ... Teljes kritika
Olyan klasszikus, amin nem fog az idő. Váratlan fordulatokkal, és kiváló színészi teljesítményekkel. Érdemes megnézni, a többi része már nem ilyen jó, de ezt azért mindenkinek látnia kellene!
A film összbevétele 50 000 000 dollár volt (imdb.com).
Hitchcock remek marketing szakember is volt. Robert Bloch regényét, amelynek megfilmesítési jogát névtelenül 9.000 dollárért vette meg felvásárolta a könyvesboltokból, hogy a leendő nézők ne lehessenek tisztában a végső csavarral.
A rendező utolsó fekete-fehér filmje.
A filmnek van egy színes (colorized) változata is, de ez hatásában messze elmarad a fekete-fehér változattól.
Az eredetileg 1959-ben megjelent Robert Bloch könyvre Hitchcock villámgyorsan lecsapott és már a következő évben el is készült a kultuszfilmmé vált alkotás.
