Mivel a filmet egy itteni barátom ajánlotta, így kutya kötelességem még egyszer átgondolni, és így "ítéletet" mondani a filmről.
Na nézzük.
Brendan Muldowney, aki a Vadállat és A halál szerelmese filmek rendezője is egyben.
Amelyek nem is voltak nagyon rosszak.
Na, de nézzük ezt a "home invasion" mozit, és tegyünk gyorsan tisztába, mi is a zsáner.
Nem horror, az biztos. Egyszerűen a műfaj sajátosságai hiányoznak belőle. Nincs gore, nincs gyilkos, nincs hentelés, nincs rape, csak sejtelmes zene és semmi más.
Egy misztikus dráma, ha már be kellene sorolnom. Miért is?
Nem szívesen sorolnám ide a tényeket, de ez inkább egy család tragédiája, némi misztikus, rejtélyes, kissé fanyar sziruppal nyakon öntve.
De!
Meg kell nézni a filmet és akkor rájövünk, miről is beszélek.
Az első harminc perc, ahol akár alhattam is volna egy kicsit, mert az égvilágon semmi sem történt.
Adva van egy család, ahol anya és apa rettenetesen sokat dolgoznak (uncsi) és a lázadó kamasz lányukra, Ellie-re (Abby Fitz) és a kis krapek testvérére, Stevenre (Dillon Fitzmaurice Brady), aki tényleg egy csendes jó fiú, soha nincsen idejük.
Ráadásul apuci, Brian (Eoin Macken) mintha kissé szkizoid és autista lenne, de ez már csak az én véleményem.
Na bezzeg anyuci, Keira, vagyis K, (Elisha Cuthbert), aki hamar megtanítja lányának, hogy hogy ne féljen a pincében.
A ház már az első pillanatban furcsa, hiszen (igaz még nem tudjuk), Baphomet demon pecsétje van az ajtókon.
Becsapódik a pinceajtó magától és gyenge légfuvallatok röpködnek a házban.
Elmegy az áram, mikor a szülők dolgoznak és Ellie eltűnik.
Snitt, és várom hogy mi lesz?
Semmi.
A szülők értelmetlen és kissé hosszadalmas dialógusai, a rendőrség faramuci nyomozása (miért nem keresik eltűntként) és az anya esetlen próbálkozásai. Gramofon és az egyenlet, ez egy kicsit vérpezsdítő (lenne), de nem így, nincs ez a ziccer kihasználva sajnos.
Hogy valami jót is mondjak, a képivilág csodálatosan komor és baljós.
Szépek a tájak és szép az egyedülálló, magányos ház.
A kinoflow és magic arm nagyon működik.
Keira nyomoz a lánya után, már ő is fél a pincében, erre egy fejre esett tudós elmondja neki, hogy ez egy másik dimenzió egyenlete, ami kissé hiányos.
Majd Brian megtalálja Ellie telefonját a házban, a család teljesen összezavarodik. Keira elmegy egy öregek otthonába, az előző tulajdonos lányához - aki már maga is nagyon öreg -, Rose Fetherstone-hoz (Marie Mullen), aki elmondja a titkot, hogy a házat egy átjárónak építették.
Baphomet démon tiszteletére.
Majd jön a busó kecske jelenet (bocsi a sokácoktól, és a Mohácsi őslakosoktól), amit többször kimerevítettem, hogy mennyire hitelesen ábrázolják.
Egy olcsó farkasemberes jelmez (bérelve a sarokról), kecskefejjel.
Hát hölgyeim, uraim, ez mellé ment!
Ja, és meg lehet menekülni egy démon elől? Ugye, hogy egy kicsit vicces?
Oké, nem dohogok, mert nem volt azért annyira rossz, sőt ajánlani is merem, márpedig azért, mert a mai alkotások közül, hiába ezerszer lerágott csont (és klisék) kissé kiemelkedik. Zeneileg és képi megvalósításában mindenféleképpen.
A színészi teljesítmények miatt már morcosabb vagyok.
De végre, valahára már a finisben és a menetben vagyunk, ahol rongyos, bősz matematikusok számolnak előre, hátra.
Hoppá, pár millió ember közül Keira meglátja Ellie-t. Ügyes! (Kántor sem tudta volna utánozni!)
Majd egy túlvilági démon kezét elveri egy elemlámpával és rákiabál, hogy márpedig a házunkba be ne gyere! Félelmetes, ugye?
Viszont a film befejezése zseniális, most csak a hibákat hoztam felszínre.
Jó kis film, kissé gyenge színészekkel, tisztességes forgatókönyvvel.
Majd egy másik dimenzióban, vagy a pokolban, netalán a purgatóriumban már jobban fog menni.
Ribizlit rágcsáltam hozzá és így simábban csúszott.
Naná, hogy a kedvenc fotelemben!
52 The Cellar (2022)
Keira Woods lánya rejtélyes módon eltűnik új házuk pincéjében. Hamar rájön, hogy egy ősi és hatalmas entitás irányítja az otthonukat, amellyel szembe kell néznie, különben... több»
Szereplők: Elisha Cuthbert, Eoin Macken, Abby Fitz, Dylan Fitzmaurice Brady, Tara Lee
