Anno, bevallom én is néztem, ha nem is minden egyes részt, de azért rajongója voltam hazánk egyik kultikus sorozatának.
A nem létező gazdagréti lakótelep élt és virult. Megnézhettük a beköltözéstől a berendezkedésig hőseinket a mindennapjaikban. Gyermekek nőttek fel, sokan nyugdíjasok lettek, volt olyan, aki meghalt. A szemünk láttára köttettek házasságok, barátságok, szövetségek és szerelmek. Voltak szakítások, mosolyszünetek, csalódások és örök plátói szerelmek.
Vásároltak, utaztak, dolgoztak, panaszkodtak, pletykáltak, és konspiráltak.
Voltak mélyen és magasabban, megélték a rendszer változását, ma már tudjuk, hogy beléptünk a modern feudális, kizsákmányoló és ultramodern rabszolga tartó korba.
Ekkor még a mai (későbbi) nagykutya politikusok is csak álmodoztak új kocsikról, nyaralókról és ma ez mind-mind (sőt, jóval több) nekik, hangsúlyozom, csak nekik, már megvan.
De vissza Gazdagrétre.
Megannyi érdekes és szerethető karakter, akikért izgulhattunk nap-nap után!
Kik is voltak tehát a készítők?
A rendezők: Horváth Ádám, Bujtor István, Vadas Mihály, Bujtás János.
Az írók Miskolczi Miklós és Polgár András.
A zenéket Vukán György és Hidas Frigyes jegyezték.
Igaz, nekünk ezek csak másodlagos információk voltak. Hiszen mi a "családokért" szorítottunk, mint például a Takács család, Mágenheim család, Vágási család, és ugye voltak még rajtuk kívül, úgynevezett fontos "láncszemek", mint Hegyi Bernát (Raksányi Gellért), Böhm úr (Máriáss József), Gábor Gábor (Koltai János), Szelényi János (Trokán Péter).
Igaz a párbeszédek inkább kisebb terjedelmű tanmesék voltak, és néha túljátszották magukat a szereplők, de valahogy akkor, és abban az időben, na meg környezetben Zenthe Ferenc, Komlós Juci, Kulka János, Fehér Anna, Frajt Edit, Nemcsák Károly, Csűrös Karola, vagy éppen Pásztor Erzsi (aki csak egy rövidet iszik mindig) nekem teljesen helyénvalónak és hitelesnek tűntek.
1990-ben még hittem valamiben, amiről ma már tudom, hogy nincs, nem lesz, nem is létezik!
Nemsokára sokkal rosszabb lesz (szerintem) minden, így a szememben felértékelődik ez a kis teleregény, ahol a 331 rész alatt egy ízes káromkodás sem hallatszott a képernyőről.
Milyen furcsa ez ma, ugye?
Na mindegy, vége a látványosságnak, lehet haladni tovább, nincs itt semmi látnivaló.
Holnap mindenkire egy új, és "boldog" nap virrad!
Ami volt, az meg igaz sem volt!
Hát igen. Egyre többször tekintünk vissza. És ez nem biztos, hogy jót jelent...
Ami Gazdagrétet illeti, pár éve azon a környéken dolgoztam, így megnéztem magamnak Lenke néni ABC-jét (kínai butik lett), Jutka iskoláját (az még működik), a buszmegállókat és a paneldzsungelt, ahol Vágási Feri bajba került :)