Kizárólag Nikolaj Coster-Waldau miatt néztem meg ezt a kissé szuicid, szürreális filmet, amit nem mindenkinek ajánlanék!
Lássuk hát, mi a sztori?
Max (Nikolaj Coster-Waldau) egy nagyon súlyos betegséggel élő biztosítási ügynök, akinek egyik ügyfele nagyon rejtélyesen eltűnik. A nyomok egy titokzatos helyre, az Auróra Központba vezetnek, ahol az emberek méltósággal hagyhatják itt a földi világot, ha az a döntésük!
Max válaszút elé érkezik, vállalja-e a kockázatot, és hátrahagy-e mindent a döntéséért, vagy sem?
Ez alapján akár egy szaftos kis pszicho-thrillert is kaphatnánk, de mind a cím, mind a leírás eléggé félrevezető. Sokkal inkább egy emberi dráma - némi misztikummal -, amelyben végigkövethetjük Max elhatározásának minden okát és annak valós következményeit. Bár kliense által ismeri meg az Aurórát, nem az motiválja Maxet, hogy megtalálja ( pedig így indul ) feltehetően rég halott kuncsaftját....
Azért megy a szuicid hajlamokat kielégítő helyre, hogy maga is véget vessen életének. Szeretné teljesen megvédeni párját attól, hogy végig kelljen néznie lassú, de biztos leépülését, és hogy legszebb éveit az ő ápolására pazarolja, amitől idegenkedik....
Bár a történet kifejezetten könnyen összefoglalható, elég gondolatébresztő témával szolgál a számunkra!
Azon túl, hogy rávilágít, mennyivel máshogy tekintenénk a világra, ha megpróbálnánk folyton úgy viselkedni a körülöttünk lévőkkel, mintha az utolsó napjuk lenne - ergo ha mindenkivel próbálnánk nagyon kedvesek, és aranyosak lenni -, bemutatja milyen utat jár be egy öngyilkos gondolatokkal küzdő személy, és mik várnak rá, miután eldöntötte, hogy véget vet az életének. De Jonas Alexander Arnby rendező és Rasmus Birch forgatókönyvíró nem áll meg itt, az előre sejthető magabiztosság-kétely-félelem-megfutamodás lineáris kombóját, nem hagyja magában lógni, a még élő és holt közötti állapotot megpróbálja elmosni azzal, hogy rávilágít a pozitívumokra is, ami első hallásra teljesen testidegen, pedig így van!
Nem akarja feloldozni azokat, akik önkezükkel vetnek véget életüknek, ez a tényállás ebben az esetben mondjuk teljesen elhanyagolható. Kiemeli viszont az élet körforgását mint természetes jelenséget, ezzel teljesen levéve a terhet a haldoklókról. Hol szelídebb, hol durvább eszközöket vetnek be a készítők, hogy megmutassák, van, ami elől senki nem menekülhet, de miért is kellene, mikor az út vége mindenkinek ugyanaz, vagy így, vagy úgy!
Filmjében Arnby és Birch az elmúlást új megvilágításba helyezte, optimistán tekintenek a túlvilági létre, ahol szintén megvan mindenkinek a szerepe.....
Tökéletesen, és szemet gyönyörködtetően megteremti a nyomasztó hangulatot a lélegzetelállító táj, a minimalista belső terek és az uralkodó félhomály egyensúlyozásával....
Havas hegyek fogságában áll az Auróra, melynek közvetlen közelében vízesés zubog, letekintve pedig végtelen völgy terül el. A környezet egyszerre hihetetlenül monumentális, fennséges, és kegyetlen, mintha bármelyik percben összezúzhatna, és a maga gyönyörűségével terápiásan nyugtató.....
A film húzóneve Nikolaj Coster-Waldau, aki ízlésesen, de mégis zseniálisan formálja meg a haldokló Max-et.
Nem emelkedik ki a többi szereplő közül, játékában van valami tartózkodó, kissé fennhéjázó, ami bár jól leírja karaktere szélsőségektől mentes jellemét, ugyanakkor kicsit üresnek is hat.....
A történet azonban a komoly gondolatok ellenére sem felejt el néha humoros és önkritikus lenni, jól tudja például, mennyire groteszk kiválasztani a saját halálunk metódusát, vagy hogy kimeríti a burleszk fogalmát, ha a külső tényezők miatt valaki sokadjára is képtelen öngyilkos lenni. A sötétség, a letisztultság, az abszurditás és a grandiózus méretek leginkább Yorgos Lanthimos A homár című filmjének hangulatát idézi, bár ott annyira groteszk a szituáció, hogy ott más aspektusból figyelhetjük a sztorit.
Néhol azonban a film kifejezetten terjengős, emiatt a játékidő többnek hathat, mint amennyi ténylegesen.
Nem használja ki a szélsőségeket sem, nem is igazán thriller, nem is teljesen dráma, néhány mellékszál pedig marad egy semmibe vesző tényleges mellékszál.....
Sőt, egy aprócska, tükörbe vésett üzenet mintha konkrét ellentmondásba keveredne a konklúzióval. Én a maga fura, és sejtelmes visszafogottságával együtt szerettem, de egy jóval rátermettebb hozzáállással egy sokkal bevállalósabb film is születhetett volna....
Mondjuk így is egy nagyon érdekes film!
Egy finom házi őszibarack, és bubis víz kedvenc fotelemben!
60 Öngyilkos túra (2019)
A biztosítási közvetítőként dolgozó Max egy Arthur nevű férfi rejtélyes esete után szaglászik. A nyomok az Aurora Hotelbe vezetnek, ahol nem mindennapi lehetőséget... több»
Szereplők: Nikolaj Coster-Waldau, Tuva Novotny, Kate Ashfield, Sonja Richter, Robert Aramayo
Beteges....
:(