A kilencvenes évek különleges volt szinte mindenben...
Húztunk külföldre, (nyugatra) jött a filmek garmadája (pornó, horror, és miegymás), kaszinók, játéktermek, és olyan dolgok, amiről a nyolcvanas években csak álmodtak az emberek...
Volt dögivel munkahely, adták-vették a számlákat, mentek a "bizniszek okosba", és mindenki megélt, így vagy úgy!
Na igen, de ne is nosztalgiázzunk tovább, nézzük ezt a kilencvenes évekre "hajazó" filmet...
Steven Kostanski filmje, a Psycho Goreman pedig teljes erőbedobással lovagolja meg a szóban forgó érát - több-kevesebb sikerrel, hiszen van mindkettőből...
Mintha magát a Power Rangers-t kereszteznénk a 90-es évek imádni valóan ciki harmadvonalas, magyarul "ZS" kategóriás horrorjaival, mindezt úgy, hogy közben az egész egy másfél órás Doctor Who epizód benyomását kelti, csak épp a kétszívű időutazó hiányában. Ha a filmipar lenne Frankenstein, akkor a Psycho Goreman egyértelműen a szörnye: különböző zsánerek szégyentelen, és kissé nevetséges összefoltozása, aminek a végeredménye egy film, ahol az egyik percben önfeledten szórakozunk, a másikban pedig halálra idegesítjük magunkat rajta, hogy mi ez a trutymó?
De ez valamiért pont így szép, így adja a feelinget...
Az alapfelállás pedig épp annyira elég és összetett, hogy arra fel lehessen húzni az előbb leírt szörnyeteget. Adott a világok elpusztítója, avagy egy felfoghatatlanul groteszk, szürreális, és gonosz lény, kinek egyetlen célja, hogy végezzen mindennel és mindenkivel, ami csak az útjába kerül - ő Psycho Goreman, röviden: PG. Ám mint minden isteni erejű gonosztevő esetében, úgy PG-t is teljesen le lehet venni a lábáról egy mágikus erejű kővel, ami éppenséggel Mimihez, a 10 éves kislányhoz kerül. Eközben természetesen egy intergalaktikus, bolygóközi háború is készülőben van, de ezt talán mondanom sem kell, hiszen nyilvánvaló nem?
Nyilván egy horror-vígjáték kapcsán már előzetesen is nagyjából be tudjuk lőni, hogy mit érdemes várni tőle, és mit nem?
Kostanski filmje pedig nem csak, hogy önmagát nem veszi komolyan (bármennyire is ódzkodok ettől a megfogalmazástól), de sokszor még a filmművészet alapvető szabályaira is totálisan fittyet hány. Jobb pillanataiban egész szellemes zsánerparódiaként teszi ezt, míg többnyire az alapvetően is "cheesy" humor mértéktelen, és fárasztó túltolásával szórakoztatja a nézőt - már akit persze....
A Psycho Goreman a teljesen tipikus iskolapéldája annak az élménynek, amit valószínűleg csak és akkor érdemes fogyasztani, ha az ember kifejezetten valami émelyítő hülyeségre vágyik. Én abszolút vevő vagyok minden B-, de akár ZS-kategóriás elmebetegségre is, ha elkap a "gépszíj", viszont itt a humorforrás egy jelentős része annyira egyszerű és fárasztó, hogy azt már inkább tolerálni kellett, mintsem élvezni, és ez egy idő után fárasztott!
Ezt, és úgy általánosságban a show-t ha nem is lopja, de mindenképp a Mimit alakító színészpalánta, Nita-Josee Hanna viszi, aki érezhetően imádta a szerepét, és ebben senki nem is akarta visszafogni a tündéri, és tehetséges kislányt!
A fiatal színésznőnek egyébként így első blikkre egész színes a repertoárja, de amennyire harsány és túljátszott lehet egy alakítás, az itt kimaxolásra kerül több jelenetben is, de ami meglepő, nem zavaróan, hanem megmosolyogtató természetességgel...
A Psycho Goreman minden tekintetben ingadozó és ellentmondásos saját vállalásán is belül, de valamiért épp ettől izgalmas és - jobb szó híján - szerethető az egész. Amennyire primitív , idegesítő és sablonos Kostanski filmjének a története, humora és dramaturgiája annyira kiszámíthatatlan, ami persze egyszerre tudható be egy lelkes író-rendező igyekvésének, vagy épp hozzá nem értésének. Abszolút megértem, ha valakit taszítani fog a Psycho Goreman kaotikus, esztétikai értelemben vett ízléstelensége, de én látom és értekelem a báját azoknak az alkotásoknak, amik nem elsősorban művészi ambíciók vagy bankrobbantás céljával készültek el, hanem pusztán "buliból", és kissé polgárpukkasztás céljából...
A címszereplő PG mellesleg egy nagyon jól eltalált főhős, de a már említett Doctor Who-t idéző lények mindegyike megadja a film ízét, és zamatát. Groteszk és borzasztó eklektikus a figurák megjelenése, ahogy a film látványvilága is egyszerre vetíti a 90-es évek jellemző "practical effect-jeit", a vászonról leugró, kissé béna CGI-vel körítve!
A szándékolt ízléstelenség mégis kreatív formában ölt testet, ami főleg a PG eredettörténetét elmesélő bejátszásokban láthattunk - ámde közel sem elégszer. Akkor léphetett volna szintet az élmény, ha ezekből a rikítóan színes, vizuálisan zsúfolt, néha túltolt, és zajos sci-fi szegmensekből sokkal többet adnak a nézőnek. Ironikus módon az említett jeleneteket épp Mimi fárasztó, és néha ripacskodó magánszámai zárták rövidre…
A narratívára szándékosan nem pazarlok több szót a kelleténél, de fontos megemlíteni, hogy a művér/ketchup áztatta, gusztustalanul brutális, de mégis komolyan vehetetlen akciójeleneteket egy jó adag black joke is megspékeli. Erre a legjobb példa a kissé béna és szerencsétlen szomszédgyerek, Alistair (szegénykém), de a karakterek közötti konfliktusban is tetten érhető valamelyest, gondolok itt Mimi és testvérének, vagy épp a szüleik állandó csatájára...
Tény, valójában se füle, se farka az egésznek (de a filmvégi "gigászi csatát" mindenképpen feldobja), de ha Konstanski egy picit komolyabban veszi a feladatát, akkor lehet hogy azért ennél jobban is működhetett volna a Psycho Goreman. Mindez pedig a film teljes egészére is ráhúzható, amit borzasztó nehéz tárgyilagosnak titulált lencsén keresztül vizsgálni, de az biztos, hogy garantáltan meg fogja találni a célközönséget - de közel sem elég szellemes, érdekes, izgalmas, vagy netalán kreatív ahhoz, hogy olyanokat is bevonzzon, aki most először fog találkozni ezzel a különös műfajjal, ők simán elengedik majd, szívfájdalom nélkül...
Engem sem csigázott fel...
Megvolt, és annyi...
Egy ideig hanyagolom a zsánert!
Kedvenc fotelem, és vajas (házi) pogácsa...
63 Psycho Goreman (2020)
Miután rábukkannak egy különös kristályra, amellyel egy vérszomjas teremtményt irányíthatnak, egy testvérpár emel egyet a téten, a környezetükben pedig senki sem lesz... több»
Szereplők: Kristen MacCulloch, Rick Amsbury, Stacie Gagnon, Matthew Ninaber, Alexis Kara Hancey
Ezt soha!