Ez már nem Shrek.

2022.09.09 20:50 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 161x

2

Nem is adott annyi pluszt, és élményt, mint Shrek kalandjai...

De vannak pozitívumai, és élvezetes jelenetei...

Nézzük!

A Csizmás, a kandúr önmagában annyira nem olyan rendhagyó ötlet ám, hiszen egy mellékkarakter nem várt – vagy netán épp hogy csendben már az elején bekalkulált (bekalkulált?) – sikere szüljön bátran spin-off-ot, sose azt nézze az ember, hogy honnan is jön a szórakozás, hanem örüljön, hogy van...

Na de hogy a pikszisből kiesett albínó Kinder tojás legyen a tettestárs, azért az már-már a pszichedelikus hetvenes évek legszebb, és mégis a legidegesítőbb képzavarait idézi. Baromi nehezen barátkoztam ám meg vele, valahogy az ilyen puffadt napközis fickók a zsíros pofájukkal, és pufók hasukkal nekem nem passzolnak egy családbarát rajzfilm karakterbibliájába – aztán eszünkbe jut, hogy itt egy a Shrek-vonalból indult őrületes vadhajtással van dolgunk, aminek pedig épp az az origója, hogy semmi nem olyan benne, mint a Disney-alkotmányban...

Az pedig, hogy ez most jó, vagy sem, azt mi magunk döntsük el!

A főhős azért ennek ellenére továbbra is Garfield legfőbb riválisa, a szőrös mellkasú, és nagypofájú latin, aki után minden cicamica kéjesen nyávogva nyalja le a szája szélén hagyott félig megszáradt tejet...

A Csizmás, a kandúr számomra kicsit életet lehelt egy már elég beteges (vagy betegesen túlpörgetett) zsáner tüdejébe, és kiszáradt, cserepes nyelves Csipkerózsika-csókkal ébresztette azt fel...

Nem megyek a világ ellen, tisztában vagyok vele, hogy az utóbbi évek elsősorban 3D-vel stuffolt animációi, amik görcsösen igyekeztek valahogy újat mutatni technikai téren, s hagyták a sufniban mindazt, ami igazán lelket önt egy grafikai truvájba, többnyire a tervnek megfelelően kaszáltak is...

Készítőik nagy-nagy örömére...

Hogy én mégis hosszú idő után először tudtam egy kicsit örülni egynek, ahhoz kellettek olyan eredeti ötletek, részint a karaktereink köré épült szituációs poénok, részint az ismert mesehősök teljes kifigurázása terén, amelyeket legutóbb az első Shrek-nél tapasztaltam...

Mert míg azokat a figurákat sajnos unalomig futtatták, addig a Csizmás, a kandúr egyáltalán nem kacérkodik „cameóval”, vagy izzadtságszagú utalással a franchise-ra...

Persze, egyértelmű, hogy eredetiségről aligha szólhatunk, ha egyszer az ogre kalandjaiból nőtt ki és annak legjobb pillanatait idézi meg, ugyanakkor emlékezzünk, hogy utóbbit még maguknak a Shrek-folytatásoknak sem mindig sikerült 100 százalékosan hozni...

Egyszóval, macsek!

Produkáld magad!