Egy Carpenter mű, ami soha nem állt közel hozzám

2022.11.16 18:41 Kóborló Olvasottság: 142x

2

Mindig is hatalmas rajongója voltam John Carpenternek, és szinte biztos, hogy az is maradok mindvégig, de volt egy filmje a Mesternek, ami soha nem tudott úgy elvarázsolni, mint a legtöbb filmje, és ez nem más, mint az 1993-as Az őrület torkában.

Talán egy örök rejtély lesz számomra, hogy miért nem sikerült megkedvelnem ezt a filmet úgy, mint a legtöbb Carpenter-alkotást, pedig szinte minden adva van ahhoz, hogy kiválóan szórakozzon rajta egy igazi horrorrajongó. Van itt egy jókora adagnyi H. P. Lovecraft alapanyag, ráadásul az atmoszféra is olyan, ami annyira jellemző volt Carpenter filmjeire és mindehhez társul még egy igencsak élvezetes és csavaros történet is, mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik számomra a filmből. Talán a cselekményvezetése, avagy ahogy egyre mélyebbre süllyed a főhősünk az őrületben, illetve annak a bemutatása az, ami miatt soha nem lesz ez a Carpenter-történet a kedvencem. Illetve talán még az, hogy a film zenei betétjei sem tudtak annyira megfogni, mint számos más filmjében (ez abból a szempontból is érdekes, mert a legtöbb barátom, akik szintén szeretik John Carpentert filmzenéit, ezért is rajonganak).

A film történetéhez hozzátartozik még, hogy általában Carpenter nem szokta ennyire bonyolítani mindezt, tulajdonképpen a legtöbbször igencsak egyszerű történetekkel volt képes magával ragadtatni engem (ez alól talán csak az 1988-as Elpusztíthatatlanok volt kivétel). Egy szó mint száz, érződik a film forgatókönyvén Carpenter hiánya. Nem tudom, mikor írtam utoljára ennyi negatívumot egy Carpenter-filmmel kapcsolatban, de azt biztosan le merem írni, hogy csupán ennyi ellenérzésem van a filmmel kapcsolatban, a továbbiakban pedig lássuk a film előnyeit.

A filmbéli karakterek jól meg lettek írva és szerencsére egyetlen olyan színészt sem tudok megemlíteni, akik nem adtak volna apait-anyait bele a színészi alakításukba (még a kisebb szerepek betöltését is zseniálisan hozták). Emiatt pedig jómagam nem is emelném ki egyik vagy másik színészt a filmből. A film technikai megoldásairól olvastam már pár negatív véleményt, de számomra ez is rendben volt, még úgy is, hogy néhol érződik a szűkös költségvetés, de sikeresen ellensúlyozni tudták mindezeket kellő kreativitással. Továbbá csak dicsérni tudom a film lezárását is, aki nem csak hogy csavaros, de igencsak leleményesre is sikeredett.

Mindent egybe véve egy jó filmnek tartom Az őrület torkában című alkotást, de valahogy mégis kevésbé tudom olyan erősre értékelni, mint számos más filmjét a Mesternek, még úgy is, hogy számtalan rajongó ezt a Carpenter-filmet emlegetik az utolsó nagy filmjének.