Kóborló   2022.11.24 13:29   olvasottság: <100x
1

Színvonalas folytatás

Az 1987-ben bemutatott első Hellraiser film igencsak sikeresnek mondhatta magát, hisz a közel egymillió dolláros költségvetésének csak a mozipénztáraknál a hússzorosát termelte vissza, és akkor itt még nem is említettük a videókazettás forgalmazásából bejövő összegeket. A videókazettás forgalmazása is szépen termelte a New World Picturesnek a dollárkötegeket, de sokkal fontosabb itt azt megemlíteni, hogy a VHS bemutatása után egyfajta kult státuszt is kivívott magának a horrorfilmek közt. A forgalmazó stúdió bizonyára számított a pozitív fogadtatásra, hisz még mielőtt bemutatták volna az első részt, már meg is adták a zöld jelzést a folytatás elkészítésére (ami az időben igen nagy szó volt, de manapság sem túl gyakori eljárás). A folytatás elkészítésére megtriplázták az első rész költségvetését (bár eredetileg a stúdió több mint hárommillió dollárt ígért a stábnak, de végül „csupán” ennyivel kellett gazdálkodniuk), mégis, több olyan színész, aki szerepelt az első filmben, nem írt alá a folytatáshoz, ráadásul az első film forgatókönyvírója és egyben rendezője, Clive Barker sem vállalta el a folytatás elkészítését. Ezen dolgok mellett, jómagam mégis egy igencsak színvonalas folytatásként tekintek a második Hellraiser filmre. Na de nézzük, hogy miben is lett jobb, avagy rosszabb a folytatás az első részhez képest.

Vitathatatlan tény, hogy ha az első Hellraiser filmnek ott a helye a horror klasszikusok közt, akkor ez a folytatás mindenképp helyett követel a nagybetűs horrorfolytatások felhozatalában (hiányok ide vagy oda szemszögéből is). Hisz maga a film története szervesen kapcsolódik az első rész eseményeihez. Tulajdonképpen a második rész első pár percében össze is foglalják az új nézők számára az első film fontosabb eseményeit, ezáltal pedig sikerült – az én nézőpontom szerint – egyfajta folytonosságot is kiépíteniük a két film cselekménye közt. Viszont míg számomra az első rész története sokkal inkább alapozott egy igencsak bizarr és sok értelemben groteszk szerelmi történetre, addig a folytatás, elsősorban az emberi kíváncsiságot veszi alapul, és e kíváncsiság válik a folytatás fő mozgatórugójává. Ehhez pedig mindenképp fontos volt egy új karaktert is beleszőni a történetbe. Ez az új karakter volt a filmbéli Dr. Channard karaktere, akit ráadásul kiválóan testesít meg Kenneth Cranham. Tulajdonképpen kijelenhetjük hogy míg az első rész igazi fő gonosza nem a pokolbéli Tűfej volt, hanem sokkal inkább a filmbéli Julia és Frank karakterei, addig a folytatásban sem a Doug Bradley által megformált ikonikus karakter az első számú gonosz, hanem a fentebb említett Dr. Channard (és talán ezért is tartottam jómagam annyira fontosnak azt, hogy eme karaktert mennyire sikerül majd jól eljátszani az adott színésznek).

Színvonalas folytatás

Szerencsére a film készítői is tanultak az első rész rajongó visszajelzéseiből, és itt már azért némileg több játékidőt adnak a cenobitáknak, de ezt majd inkább a harmadik részben élik majd ki igazán a készítők. Számomra a második rész egyértelműen azon a téren emelkedik ki jobban az első résztől, hogy egy sokkal izgalmasabb helyszínt sikerült kitalálniuk a történethez. Írom ezt úgy, hogy talán itt érezhető a legjobban a szűkös költségvetés, de mint oly sokszor, mindezt megfelelő kreativitással ellensúlyozni tudták. Brutalitás terén is szintet léptek a készítők, hisz sokkal több véresebb és elborultabb jelenetet csodálhatnak meg a horrorrajongók. Mindezekhez ismételten sikerült leszerződtetniük az első rész zeneszerzőjét, Christopher Youngot, aki már az első résznél is bizonyította tehetségét, de én úgy gondolom, itt még jobb zenei betéteket sikerült összehoznia.

Ha mindenképp negatívumokat keresnék a folytatásban, akkor talán az egyik ilyen, hogy az első részben Julia karaktere sokkal erősebbre sikeredett, mint ebben a részben. Továbbá több olyan karaktert is alkalmazz a folytatás, akik igazán fontos szerepet töltenek be a fő cselekményvezetésben, de az őket alakító színészek játéka nem lett annyira meghatározó.

Mindent egybevéve sikerült a második résznek több tekintetben számomra felülmúlnia az első felvonást, de az apróbb hibái miatt nem merném jobbnak aposztrofálni ezt a részt, ezért inkább csak egy lapon említeném az első részével. Számomra ez a rész is legalább akkora klasszikus, mint az elődje.

horror | thriller

A Hellraiser második részében Kirsty egy pszichiátriai intézetben van amiatt, mert szörnyű traumán esett át, amikor szellemekkel találkozott egy doboz kapcsán. Dr. Channard, a... több»

1