Veszélyes génmutáció

2023.01.06 16:51 Kóborló Olvasottság: 667x

1

A napokban egy véletlen folyamán akadtam rá erre a filmre, ugyanis a szüleim házában pakolgattam a különféle dobozokat szilveszter napján, és az egyik dobozban rengeteg régi videokazettát találtam (szerencsére teljesen penészmentesek voltak, ami igazi meglepetés volt koruknál fogva). Ezen dolgok örömétől felbuzdulva belenézegetve egy-két kazetta tartalmába, így futottam bele ebbe a filmbe. Nem gondoltam volna, hogy a 2022-es év utolsó napján majd egy hang-alábeszélős, videókazettán lévő film akárcsak pár perc erejéig is képes lesz lekötni a figyelmemet, de valahogy magával ragadott az a fajta retro filmélmény, amit utoljára talán 20-25 évvel ezelőtt éreztem. Tehát jegyet váltottam arra a bizonyos nosztalgiavonatra, és kaján vigyorral az arcomon elkezdtem nézni a magyarul A rokonság címre keresztelt filmet (eredetiben: Anthony). Jelen filmről megpróbálok úgy véleményt alkotni, hogy ne a nosztalgiafaktora miatt pontozzam fel, hanem a minősége alapján.

A film történetét kimondottan érdekesnek írnám le, de hogy mennyire is sikerült ezt szórakoztatónak elkészíteniük a film rendezőpárosának, Stephen Carpenternek és Jeffrey Obrownak (akik többek közt a forgatókönyv megírásában is részt vettek), az már kimondottan vegyesre sikeredett. Mindenképp meg kell említenem a forgatókönyvvel kapcsolatban, hogy közel sem nevezném töklétesnek, de még jónak sem annyira, hisz tele van történeti lukakkal, ráadásul nem is kicsi lukakról beszélhetünk itt, merthogy jó pár dologra egyáltalán nem térnek ki benne, és csak a néző fantáziájára bízzák eme hiányosságok befedését. Mondjuk azon nézőknek, akik a 80-as évek b-kategóriás horrorfilmjein cseperedtek fel, azoknak talán ezen dolgok még kezelhetőek lesznek, és talán jómagam sem kárhoztatom el eme filmet a történeti bakijai miatt túlzottam.

A film történetéről áttérnék a karakterekre, illetve az őket alakító színészekre, merthogy engem e téren ért utol úgy igazán a már fentebb említett nosztalgiafaktor. A film karakterei egytől-egyig hozzák azon stíluselemek összességét, amit a 80-as évek b-kategóriás horrorfilmjeibe már láthattunk (mintha anno kőbe lett volna vésve eme karakterjellemzők, ugyanis ha valaki egy efféle filmet látott már, az olyan, mintha az összeset látta volna). Ezt pedig igencsak sikeresen megtámogatják a karakterekre kiválasztott színészek (amiknek a nevei nem lettek olyan híresek, de az arcuk alapján vagy fél tucat film beugrott tőlük).

Viszont mindenképp meg kell említeni és dicsérni a filmben látható praktikus effekteket (mondjuk azért halkan megjegyezném, hogy szinte az összes puskaport e téren a végére hagyták). Szóval a maszkok és a jelmezek minősége számomra elég erősen feljavította a film megítélését. Mindent egybevéve, az Anthony című film elég erősen épít az alacsony költségvetésű b-kategóriás szörnyfilmekre, de azt kell írjam, jómagam olykor szívesen időzöm el eme alkotásokon, és most sem volt ez másként.