2023.01.24 14:14 Crystaldeer Olvasottság: 240x
0

Összefüggéstelen badarság

Nem tudom, mi visz rá valakit arra, hogy van egy 1844-es Petőfi költemény, és akkor csináljunk belőle egy olyan filmet, ami végül a modern és a régi korok zagyva összevegyítése lesz. Ha nem vettem volna figyelembe, hogy ez egy paródiának készült, akkor fele ilyen jó értékelést se adtam volna rá, de a 2 csillag most nálam összeségében az egész színjátékot pontozza. Habár sokáig gondoltam, hogy hány pontot adjak.

Kezdve azzal, hogy tök jó ötlet tényleg, hogy a narrátort tegyük bele a filmbe, mint valami láthatatlan mesélő – ez nem egyedi ötlet, vannak ilyen jellegű filmek. Csakhogy itt ebben nagyon rosszul lett kiválasztva az őt alakító színész. Hangja semmitmondó, nincs benne semmi karakter, sőt sokszor úgy érzékeltem, hogy még mesélni se tud igazán jól. Nálam nemhogy a figyelmemet nem keltette fel, de a végére már majdnem bealudtam tőle. Hozzáteszem, még örültem is, hogy csak 53 perc, mert úgy 20 perc után már azt vártam, hogy mikor lesz vége. Hál’ isten, hogy nem másfél órába tették bele. Valahol annál a jelenetnél kezdtem azt érezni, hogy itt valami nem stimmel, amikor a kocsmában modern változatú népzenére kezdtek el néptáncolni. De amúgy az ilyen jellegű kocsmákban, ahová anno tényleg csak férfiak jártak, biztosra veszem, hogy sokkal inkább cigány élőzene szólt, mint sem valami közös néptáncot roptak volna. Arra voltak külön néptánc rendezvények. Aztán az is gyanús lett, hogy abban az időben biztosan nem biliárdoztak a kocsmákban, és nyilván az utolsó jeleneteknél válik totálisan biztossá – jakuzzi, rendőrautó –, hogy ez nem Petőfi idejében játszódik. Aztán már persze megértettem, hogy ez valami vicc akar lenni. Minthogy nyilván az is vicc akatz lenni, hogy Petőfi Sándor a forgatókönyvíró… ha ő ezt látná! De akkor meg minek kellett ennyire összemixelni a két kort? Miért kellett, hogy a monológok olyan erősen az eredeti, azaz a mű szövege szerint történjenek? Ami számomra sok esetben annyira érthetetlen volt, hogy egy-egy párbeszéd végére nem értettem miről is volt szó. Pedig tudok magyarul, nincs ezzel probléma. De aki nem használja napi szinten ezt a régi nyelvet, annak nehéznek tűnhet elsőre ez a szövegkörnyezet. Főleg, ha a narrátor nem tud rendesen szünetet tartani a mondandójában stb. Csak hallgattam bamba szemekkel a beszédet. Persze, nem mellékesen töltöttem magamnak mellé egy pohár bort, pedig amúgy nem iszok alkoholt. Na, ilyen hatással van az emberre ez a film. Másrészt, paródia. Talán akkor viccesnek kellene lennie, nem igaz? Hát, cseppet sem volt vicces, legalábbis én nem szakadtam a nevetéstől. Egy-két vicces karakter volt, igen. Ők voltak a profik. Mint például Cserna Antal a kántor szerepében. Komolyan, ő volt a legjobb fej a történetben. De nem vagyok benne biztos, hogy nem-e csak kínomban nevettem a zongorás jelenetnél. De az vicces volt, mikor úgy kellett felszólni neki, mert a szerelem elvette az eszét, és csak a galambokat bámulta, miközben lent mindenki arra várt, hogy kezdje a zenét. Kiemelném még Szervét Tibort, aki szintén hozta a zseniálist, mint mindegyik filmjében. Illetve Ember Márk is teljesen jól tudott azonosulni a szereppel. Pindroch Csaba, hát nem tudom, szerintem nem fog megmaradni az emlékezetemben, és hát végül Gubás Gabi, aki ugye Erzsót alakította. Egy olyan nőt, aki totálisan egyedül vezet egy kocsmát. Ahova ugye, mint említettem, férfiak járnak. Ha még vissza is megyünk az 1800-as évek közepére, el is képzelhetjük, mi minden ment egy ilyen helyen. És akkor a mi drága Petőfink szavát használva, szemérmetesnek nevezte őt. Szerintem mindenki gondolhatja, hogy nyilván pont ennek az ellentétje volt, azaz szemérmetlen. Én már az első pillanattól így képzeltem volna el őt, egy erős, határozott, csípős nyelvű nőnek, aki egy kocsmát vezet. Ráadásul, oké, akkor legyen szemérmes ez a nő, de az éneknél annyira érzelemmentes volt a színjáték, talán túl lett játszva a félénkség. Totálisan nonszensz volt így az egész történet. Tényleg csak az a néhány remek színész mentette meg egy kicsit ezt a filmet. Remélem, az ő karrierjük nem sínyli ezt meg, hogy egy ilyen minősítésű produkcióban szerepeltek. Talán pont olyan gyorsan elfelejtik, mint amennyire felejtős ez a film. Nem éri meg a rászánt egy órát.

Fejenagy, a kovácsmester, a mise után egy bezárt templomban ébred. Nehezen jut ki, és a szeretőjéhez, a falu kocsmájának tulajdonosához siet. Ám meglepetésére felfedezi, hogy... több»

0