Az inkább vágóként dolgozó Gregory Plotkin csinált egy teljesen átlagos, és felejthető filmet.
Ami igen nagy pozitívum, azok a maszkok, amik nekem nagyon bejövősek voltak.
A Horror Park egy kifejezetten ijesztő koncepcióra épít, miszerint egy élethű rémisztgetős vidámparkban totálra nem fogod tudni, hogy az események vajon a show részei, vagy tényleg egy igazi vadállat gyilkos ólálkodik a parkban. Aki amúgy pontosan emiatt minimális ellenállásba sem ütközik.
A történet amúgy igazából nem is létezik.
Kapunk annyi kiindulópontot, hogy van egy hat fős társaság, akik Halloween ünnepén a környék újonnan megnyílt szenzációjában, a Horror Parkban akarnak bulizni, miközben egy pszichopata elvegyül az ott dolgozó jelmezes színészek közt, hogy kedvére gyilkolhassa azt, akit csak jólesik neki.
A film legnagyobb sztárja és egyben legérdekesebb pontja nem más, mint maga a Horror Park. Úgy kell az egészet elképzelni, mint valami Disneylandet, ahol ride-ok többsége egy hangulatos szellemvasút-szabadulószoba-panoptikum fúzióból áll.
Mindez gyönyörű megvilágítással és eszméletlen mennyiségű és kitűnő minőségű díszlettel. Mivel a film alig több mint 5 millió dollárból készült, ezért élek a gyanúperrel, hogy valószínűleg egy sokkal nagyobb stúdió teljes kelléktárát bérelték ki a forgatás idejére, mert ennyi pénzből képtelenség lett volna ezek előállítását finanszírozni.
A mozi pedig igyekszik ezekből a díszletekből minél többet megmutatni, ugyanis legnagyobb örömömre a film teljes egészében egy éjszaka alatt játszódik (mondhatni „egész estés”). Tehát a film elejét leszámítva nincsenek nappali jelenetek, ami miatt még intenzívebb az élmény.
Igazán maga a film nem kifejezetten félelmetes, szóval aki azt várja, hogy majd halálra ijesztik, az hatalmasat csalódni fog. Ennek ellenére ezt mégsem mondanám egy teljes csődnek, mert cserébe viszont van egy kellemes és borzongató spooky hangulata. Maga a film gerince, a karakterek közti kapcsolatok és a főszereplők levadászásának módja az ezredfordulós tini/slasher hullámot idézi (Tudom, mit tettél tavaly nyáron, Végső állomás), viszont az útvesztőkben megelevenednek gótikus horrorok, a modernebb, neonosabb színvilágok, a klasszikus horrorok és sok egyéb irányzat.
Ez a keverék pedig egy roppant érdekes ízt ad a műnek.
Ráadásként az, hogy a kéregető szerepére a cameózó Tony Todd is beugrott, az már egy csillagot dob a filmen.
A többi színész, mind Taylor (Bex Taylor-Klaus), Natalie (Amy Forsyth), Gavin (Roby Attal), Brooke (Reign Edwards) szerepében teljesen középszerű átlagot hoztak.
És ha már slasherről van szó, fontos elem a levadászott karakterek sokrétűen „legyártott” halála.
Ahhoz képest, hogy a vadászat a teljes játékidő alatt zajlik, meglehetősen kevés halál van. Viszont ha van, azt nagyon az ember képébe nyomják, és jól is néznek ki.
Ami a legtöbb kis költségvetésű slashert nézhetetlenné teszi, azok általában az idegesítő karakterek szoktak lenni. Ez a film szerencsére érzi, hol a határ. A figurák nem túl mélyek, sőt szinte semelyikükről sem tudunk meg semmit, ami nem baj, mert legalább így teljesen hihetőek. Nem egy túltolt tulajdonság mindegyikük, és nem is sztereotipikus sablonok, hanem hihető emberi reakciók, amik még rendelkeznek egy-egy feltűnőbb tulajdonsággal is. A két bulisabb karakternél talán kicsit kilóghat a lóláb. El tudom fogadni, ha valakinek ők már idegesítőbbek vagy hiteltelenek voltak, nálam még megvolt ez a határvonal, hogy el tudtam őket képzelni létező személyekként, mivel más moziknál is megszokottak ezek a karakterek.
A helyi rendfenntartó erők ignoranciája pedig talán picit már túl sok volt, de nem csapott át zavaróba.
Számomra a film idegesítőbb aspektusa inkább maga a maszkos gyilkos volt. Egyrészt nem igazán értem, hogyan tudott mindig jó időben a jó helyen lenni, de ezen túl is, már a vége felé, amikor szorult körülötte a hurok, nem értettem, miért ragaszkodik még mindig ennyire a gyilkoláshoz. Senki se tudta, ki ő, amikor már kezdett meleg lenni a pite, akkor bakker, simán, problémamentesen és nyugodtan leléphetett volna. Attól még, hogy egy pszichopata volt, örültem volna, ha belecsempésznek több emberi gondolkodásra utaló jelet a viselkedésbe, mert azért ő mégsem egy Jason Voorhees.
Mondjuk a maszkja elég ütős volt, ez tetszett, és pozitívum.
Viszont a slusszpoén a film végén vele kapcsolatban kifejezetten tetszett. Nem mintha annyira zseniális vagy eredeti lett volna, de színesítette a filmet.
A sok dicséretem és szidásom ellenére azért leszögezném, hogy érdemes ezt a filmet a helyén kezelni. Egy kellemes és érdekes horrorélmény, amit mindenképp érdemes moziban nézni, vagy otthon, csendben és egyedül (jó nagy képernyős TV-n), legfőképpen a hangulata és a gyönyörű díszletei miatt.
Nekem ez megadatott, ráadásul a világ legkényelmesebb foteljából.
64 Horror Park (2018)
A főiskolás Natalie (Forsyth) meglátogatja gyerekkori legjobb barátnőjét, Brooke-ot (Edwards) és szobatársát, Taylort (Taylor-Klaus). A lányok az év bármely másik napján... több»
Szereplők: Bex Taylor-Klaus, Tony Todd, Amy Forsyth, Reign Edwards, Christian B. James
