Valahogy nem kedvelem a csajt.
Mármint Mia Goth-ot.
Nem tudom, miért.
Talán a mimikája vagy az egész lénye nem szimpatikus, de itt elismerem a színészi teljesítményét.
A Pearl egy igazi, hamisítatlan prequel, ami nagyot durrant, és betalált.
Az X, ami a tavalyi év egyik legjobb horrorja volt, nagyon vagány előzményfilmet kapott.
Ti West műve mind a témájával, mind a kivitelezésével egyszerre idézte meg a klasszikus slashereket, illetve képes volt friss és kifejezetten modern maradni. Vele párhuzamosan, kvázi titokban készült el a Pearl, mely az X előzménye, a középpontban a címszereplővel (Mia Goth), akinek a fiatal éveire koncentrálunk.
A potenciál megvolt az alapanyagban, de West ezúttal egy teljesen más stílusú művet készített.
Mit láthatunk a képernyőn?
Pearl (Mia Goth) egy farmon él a szüleivel, de állandóan arról ábrándozik, hogy sztár lesz, és táncolni szeretne filmekben.
Édesanyja viszont vasszigorral neveli, rokkant apját pedig gondozni kénytelen, így nehezen megy a gyakorlás, az álom pedig egyre elérhetetlenebbnek tűnik. Hősünk persze nem adja fel, és minden követ megmozgat, hogy sikerrel járjon.
Előzetesen a legnagyobb kérdés számomra egyértelműen az volt, hogy ténylegesen mennyire alapoz egymásra a két film, és vajon kis túlzással ugyanazt a művet fogjuk-e látni, csak egy másik köntösben.
West elég hamar választ ad a kérdésre és világossá teszi, hogy a közös pont kimerül annyiban, hogy mindkét főszereplő nagyon híres akar lenni.
Persze kisebb kapcsolódási pontokat fel lehet fedezni, de a történet gerince erre épül.
A Pearl önálló alkotásként is megállja a helyét, tehát az is tehet vele egy próbát, aki nem látta az X-et, noha az élmény szerintem úgy teljes, ha ismerjük az alapokat.
A másik kifejezetten szignifikáns aspektus maga a horrorköntös. A Pearl ugyanis elsősorban egy karakter- és egy zseniális pszichodráma, némi slasher/gore beütéssel, így aki arra számít, hogy végig a vérengzésen lesz a hangsúly, hatalmasat fog csalódni.
Az expozíció hosszú, nem túl eseménydús, mégis erőteljesen nézeti magát. A komplett film remekül idézi meg az első világháborús korszak végnapjainak komor és szomorkás hangulatát.
A spanyolnáthával némi aktuális pandémia kikacsintást is kapunk, illetve az összképből árad egy kicsit a televíziós filmek hangulata.
Mindezt teljesen tudatosan és kellően kiforgatva önmagából. Egy előzmény a legtöbb esetben arra szolgál, hogy ténylegesen felfedje az okokat, megválaszolja a miérteket. West kicsit ebbe is belepiszkál, ugyanis nem meséli el, hogy Pearl mitől olyan, amilyen, már kezdettől fogva látszik, hogy nincs vele minden rendben.
Tény, hogy előkerülnek olyan témák, mint a szeretetéhség, annak teljes hiánya, az elfojtott vágyak kiélése, az önös érdekek előtérbe helyezése, netán a szülői szigor, de beteges viselkedésének tényleges eredete nem derül ki konkrétan, igaz, ez nem is érződik annyira szükségesnek.
A cselekmény, hasonlóan az X-hez, a második felében lendül bele úgy igazán, de itt sem fékevesztett tempóra kell gondolni, inkább egyre bizonyosabbá válik, hogy a főhős folyamatosan veszti el a kontrollt az élete felett, és egyre inkább elhatalmasodik rajta az iszonyatos őrület.
Számos emlékezetes jelenetet látunk, kezdve az anya kiborulásával egybekötött őszinteségi rohammal, a tényleges csúcspont azonban az utolsó negyedórában érkezik gyorsvonat sebességgel.
A címszereplő vágatlan, szűk 8 perces önálló (?) és monológja színészileg, érzelmileg és még az írásmódját tekintve is briliáns, hogy az azt követő borítékolható, mégis brutálisan és rettenetesen erős szegmens végül eljuttasson arra a pontra, amit már az X-ből megismertünk.
A Pearl egy teljesen más film lett, mint amire számítottam, ám ezt az előnyére tudta fordítani.
Kevesebb horror, több dráma, melyet végig körbeleng valami félelmetes és nyugtalanító, ráadásul érezzük, hogy egy időzített bombán csücsülünk.
Mia Goth tényleg parádésat alakít, emellett az írásból is kivette a részét, úgyhogy le a kalappal előtte, csodálatosan viszi a hátán a filmet. Aki egy földhözragadtabb és sablonosabb slasher filmre számít, az valószínűleg csalódni fog, de szerencsére a Pearl egy remekül felépített, különleges alkotás, mely önálló produkcióként is megállja a helyét. Remélhetőleg ebben az évben ténylegesen napvilágot lát a 80-as évekbe elkalauzoló MaXXXine című mozi, és ha képes egy ehhez hasonló színvonalat megütni, akkor a modern horror egyik legjobb trilógiájával leszünk gazdagabbak. Nem szeretném elkiabálni, de az eddigi két film alapján minden esély megvan rá, hogy West és Goth harmadszorra is odacsapjanak.
Én pedig várom tiszta erővel.
68 Pearl (2022)
Pearl eredettörténete, amely bemutatja, miként vált azzá, akit az X című filmben megismerhettünk.
Szereplők: Mia Goth, David Corenswet, Tandi Wright, Matthew Sunderland, Emma Jenkins-Purro
