A Walkin Dead (unalmas) halottjai végre elszabadultak és akcióznak

2023.03.26 23:33 Piczil Zsolt Olvasottság: 2567x

2

Szerintem ez a sorozat azoknak jó, akik lerágták a saját lábukat amikor a Walking Dead elnyújtott párbeszédeit nézték miközben azt üvöltötték a képernyőre, hogy „mikor lesz már akció?” A Fekete nyár nem más, mint színtiszta menekülés 0-24 órában, itt nincsenek szövődő szerelmek vagy bunker focibajnokság (mint a Last of Usban). A szövetségek rövid életűek, gyorsabban bomlanak, mint a hullák. Ami szerintem zseniális ebben a sorozatban, az a pár perces betétjelenetek (nagyon jó túlélő/akcióhorror stílusban), amik fokozatosan állnak össze egy hosszabb történetté. Mivel a jelentek nem kronológiailag követik egymást (Tarantino imádja ezt a stílust), ezért sohasem tudhatjuk, ki az igazi jó fiú (mit csinált régebben), és hogy túléli-e az aktuális kalandot.

Bár én nem kedveltem a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény széttöredezett időbeliségét, most kifejezetten izgalmasnak találtam ezt. De azért a végső konklúziót meghozhatjuk a jó fiúkkal kapcsolatban már az első részek után. A Fekete nyárban nincsenek jó fiúk, mindenki egyformán aljas és mocskos. Szinte túlságosan is arról szól az egész sorozat, hogy egy aktuális zombiapokalipszisben az életedre pályázó élők és holtak között egyetlen különbség van: az élők puskát lóbálnak a kezükben, és jóval aljasabban készítenek ki, mint a poshadt, megfeketedett hulla kollegáik.

Igen, itt mindenki önző és aljas. Aki élő emberben megbízik, vagy jótékonykodik, az általában át lesz vágva, és gyorsan és igen elkeseredett grimasszal feldobja a talpát, hogy rögtön visszatérjen kaffogó zombiként. Nekem a 28 hónappal később cím film eleje tetszett nagyon, amikor egy pergő menekülőjelenetbe belesűritettek még egy morális válságot is (a férj dönthet, hogy meghalnak-e mindketten, vagy csak a felesége). Még egyszer leirom, ebben a sorozatban kicsit túl sűrűn kapjuk az akciófeszültséget ÉS a szépszámmal felbukkanó morális dilemmákat, amik kötelezően cserbenhagyásba, gyilkosságba torkollanak. És persze szépszámmal vannak amúgy is hibák a sorozatban, pl. az első évad élő és zombi statisztái olyan hiteltelenül akcióznak a végső nagy jelenetben, hogy megértem azokat, akik már csak ezért is leírták a teljes sorozatot. Pedig akkor biztos nem látták a Walking Deadet a 6. évadtól, ahol már annyira igénytelen és ZS kategóriába süllyedt az akció és a tűzharc, hogy képtelenség volt nézni. A Fekete nyárban 30 nappal a kitörés után a redneckek már orgiába torkolló faludiszkót tartanak a bunkerban minden mindegy alapon. Röhejes. Pedig érdemes lenne kitartani, mert a második évad ritka jól kezdődik. Pl. a rendőr családapa összeroppanása és változása egy zseniális és (szerintem) hibátlan jelenetsor. A mentőkocsiban magukat meghúzó vándorok rövid 5 perces jelenete külön kamaradráma, szintén tökéletes szerkezettel, befejezéssel. Egyébként a második évadban nagyon jó beállításokat használtak már, pl. ebben a jelenetben csodálatos képkivágás, ahogy az elejtett lámpa bevilágítja az erdőt, miközben a menekülő befut a fák közé. Egyszóval számomra most a Walking Dead, Fear the Walking Dead, Last of Us és egyéb unalmas sorozatokat leváltotta a Fekete nyár a maga kis bárdolatlan akcióhős bájával. Mint mozifilmrajongó, az unalmas sorozatoknál jobban szeretem azt a sorozatot, ami legalább megpróbál egy World War Z mozifilm hangulatot hozni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Persze azt tudjuk, egy kétórás mozifilmet sohasem fog megelőzni egy sorozat.