Nagyon régóta fenn volt már a megnézendő filmek listáján nálam eme alkotás, ugyanis még valamikor a vhs-korszak idejében volt szerencsém hozzá (bár, ha jól emlékszem, talán német nyelven csupán). Emiatt pedig kimondottan örültem annak, amikor a napokban sikerült végre ráakadnom erre a filmre. Lássuk hát, hogy miként is teljesít Ken Wiederhorn filmje, az Eyes of a Stranger!
Mivel eltelt nálam legalább huszonöt-harminc év az első megtekintése óta, így szinte alig emlékeztem bármire is a filmből, így írhatnám akár azt is, hogy az újdonság erejével kezdtem bele a nézésébe (bár azért néhol beugrottak egyes jelenetei). A filmet – műfaját tekintve – valahová a thriller és horror határvonalára lőném be, és ahogy utánaolvastam, a készítők sem nagyon tudták teljes egészébe eldönteni, hogy melyik műfajhoz álljon majd közelebb az alkotásuk. Ugyanis az alapkoncepciójuk inkább a thriller felé kacsingatott, de mivel a 80-as évek elején a horror műfaja sokkal sikeresebb volt a mozipénztáraknál, így megpróbálták igencsak sok horrorisztikus elemmel átitatni a filmjüket. Ennek az lett a következménye, hogy a film végső változatát igencsak erőteljesen meg kellett vágniuk, ugyanis a forgalmazó (a Warner stúdió) ragaszkodott ahhoz, hogy a mozikba maximum R-es besorolással mehessen (pedig egyes pletykák szerint, amikor a vágatlan változatát beadták az amerikai korhatár besoroló bizottságnak, eredetileg X-es besorolást akartak adni a filmnek). Lehet, hogy jobb lett volna a végeredmény, ha nem készült volna el az a bizonyos utólagos vágás az alacsonyabb korhatár besorolás miatt, bár ezt már nem tudjuk meg.
Maga a történetét nem nevezném kimondottan érdekfeszítőnek vagy eredetinek, ugyanis hasonló alkotások bőven készültek már eme film előtt is, viszont a történetének a kivitelezése azért igencsak szokatlan lett. Ugyanis a film forgatókönyvírója egy bizonyos Ron Kurz (1940–2020) volt, ami az első és második Péntek 13. forgatókönyvét írta, csak itt Mark Jackson álnéven dolgozott. Na de térjünk vissza arra, hogy miért is említettem azt, hogy egy kicsit szokatlan volt a film történetének a kivitelezése. Ugyanis a forgatókönyvíró itt nem próbált rájátszani arra, hogy nem ossza meg a film nézőjével a gyilkos kilétét, merthogy igen hamar lehull az a bizonyos lepel a gyilkos személyazonosságáról. Ezt eleinte nem csak hogy furcsának találtam, de kissé illúziórombolónak is, ugyanis emiatt elvész egy jókora adagnyi rejtély is a történetből. Továbbá a motiváció hiányát is kissé negatívan vettem, de a történet még eme hibái ellenére is bőven izgalmas tudott maradni. Ezt elsősorban a kimondottan jól adagolt feszültségkeltés miatt lehetett, ugyanis e téren szépen teljesít a film.
A film technikai kivitelezésekben nem igazán bővelkedik, de ami mégis látható benne, azon elég erőteljesen érződik, hogy olyan ismert és egyben elismert maszkmester dolgozott ezen dolgok kivitelezésén, mint Tom Savini. Továbbá igencsak fontos tényező volt a filmbéli karakterek, illetve az őket alakító színészek, akik közül sajnos elsősorban csak John DiSantit tudnám kiemelni, merthogy a többi színész inkább csak az erős közepes tartományba sorolható.
Összegezve a filmet, egy erős közepesre bőven helyt állt, de azért szerintem ebben azért több is lehetett volna.
66 Eyes of a Stranger (1981)
Egy pszichopata sorozatgyilkos garázdálkodik a városban és előbb csak megerőszakolja, majd meg is öli női áldozatait. A riporter Jane próbálja felhívni a lakosok figyelmét az... több»
Szereplők: Jennifer Jason Leigh, Lauren Tewes, Luke Halpin, John DiSanti, Peter DuPre
