Nem egyszerű megítélni, ha a karaktereket nézzük és a történetet, akkor egyértelműen jónak mondható. Akkor meg mi a fene nem jó? Rengeteg az üresjárat, sok beszéd, de nem igazán visz előre, többször kissé untató a tempó. Aztán ami még nem igazán tetszett, azok az időugrások. Nem a múlttal kapcsolatban, hanem a jelen rovására.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy éppen egy viszonylag izgalmasabb szituációval lesz vége az egyik résznek. Ilyenkor jön a sorozatrajongóknál, hogy „nah, indítsuk gyorsan a következő részt, vajon mi fog történni?” Erre a következő részben már híre-hamva sincs annak, ahol abbahagytuk az előző résznél. Rengeteg izgalmas ziccert kihagytak. Az anyós karaktere is kiaknázatlan maradt.
Rengeteg feszültséget lehetett volna rajta keresztül belevinni. Ahogyan a kolléganőben is sokkal több lehetett volna. Így aztán felemás lett a megítélésem. Ettől függetlenül a történet erősebb fele bizony működik. Rengeteg tanulságot levonhatunk magunknak, mindegy, hogy melyik osztályszinten helyezkedünk el. Bármelyikünkkel előfordulhat hasonló szituáció. Habitustól függően egyszerű anyázással, ujjfeltartással szoktak végződni ezek a találkozások. Hőseinkre viszont katalizátorként hat, és a tejes káosz veszi át az irányítást. Szép lassan ébredünk rá, hogy tulajdonképpen két teljesen egyforma személyességű ember feszül egymásnak. Mindkettőjük élete egyforma, nyelnek, tűrnek a saját életükben. Kapóra jön ez az aprócska nézeteltérés, hogy elhatározzák, most aztán másként lesz, ezúttal nem nyelik le a békát. Persze, ahogy lenni szokott, apránként hatnak egymásra pozitív irányban. Szépen hullámoztatják a sorsukat, hol minden rendben lévőnek tűnik. Látszólag lenyugodnak a kedélyek, hogy aztán a múlt szikrái újra begyújthassák a tüzet. A végére nyilvánvalóvá válik, hogy egyfajta szimbiózis alakul ki köztük, erős kötödéssel. Mindkét főszereplő jól hozza a karaktert. Persze számomra kicsit mindig furcsa a távol-keleti színjátszás, de itt ez kevésbé van jelen. A főszereplő hölgy meghökkentően alacsony lehet, de ez már csak érdekesség, többször feltűnt, és megjegyeztem.
