Nem oly régen volt szerencsém belefutni a Take Back the Night című alkotás előzetesébe, és előjáróban nekem úgy tűnt, hogy egy „kellemes” kis horrorfilmet tisztelhetek majd Gia Elliot rendezői debütálásában, de sajnos még a film játékideje alatt rá kellett döbbennem, hogy itt egyáltalán nem a horror van előtérbe helyezve (ugyanis az csupán alibiként van jelen benne). Lássuk hát, hogy mit is tartogat a nézőjének a magyarul csak Éjjelre kereszt produkció!
Rendkívül csalódott vagyok ezzel a filmmel kapcsolatban, merthogy már belefutottam pár olyan produkcióba, ahol az előzetese igencsak mást ígért, mint amit végül is kapni fog a néző. Nos, az Éjjel is pont egy ilyen film, ugyanis az előzetese alapján egy roppant érdekes produkcióként tekintettem előjáróban rá, de végül egy propagandafilm lett a végeredmény. Na de nézzük, hogy mi is mondatja velem mindezt!
Nehéz ennél a filmnél spoilermentesnek maradni (és mint mindig, most sem szeretnék túl sokat elárulni a történetről), így csupán felszínesen próbálom érinteni a cselekményét. Azon nézők, akik elsősorban arra készítik fel magukat, hogy valami természetfeletti lény rémtetteinek lehetnek majd a szemtanúi a közel másfél órás játékidő alatt, azok valószínűleg ugyanakkorát fognak csalódni a filmben, mint jómagam, merthogy ez a része a történetnek valójában csak egy álca, merthogy itt elsősorban arról van szó, hogy a rendőrség miként is kezel és foglalkozik olyan esetekkel, ahol nemi erőszaktétel történt. Itt még azt gondoltam a filmről, hogy ebből még talán ki is fognak tudni hozni valami érdekeset, merthogy 1982-ben már készítettek egy ehhez a témához közelálló filmet, a Lélekvesztőt (The Entity), csak amíg a 82-es film egy zseniális alkotás volt, addig jelen filmünk leginkább csapnivaló.
Csapnivaló, mert a forgatókönyvíró-párosnak (Gia Elliotnak és Emma Fitzpatricknek) egyáltalán nem sikerült jól megtalálniuk azt a fajta összhangot, amitől jól működővé vált volna a filmjük. Ráadásul olyan súlyos logikai gikszerekkel tarkították még a történetet, amitől csak fogtam a fejemet. Mindez még menthető lett volna némiképp, ha a film főhősnőjét alakító Emma Fitzpatrick, meggyőzően hozta volna a rá kiszabott szerepet, de sajnos nem így történt. A karaktere ezáltal pedig számomra egy percre sem lett hihető, így pedig igencsak hamar el is vesztettem az érdeklődésemet vele kapcsolatban. Magához a történethez próbáltak még némi misztikumot beépíteni (ez szolgáltatta volna a horrorvonulatát a filmnek), de hát ez is olyan lett, amilyen: sekélyes. Ráadásul, mivel valószínűleg igencsak kevés pénz állt a film elkészítésére (összegbéli adatokat sajnos nem találtam erről), így a technikai kivitelezést sem hívhatták segítségül az alkotok, tehát maradt a kreativitás, na de abból viszonylag keveset kapunk e téren.
Összegezve a filmet, nem tudnám a nézhetetlen vagy a rossz kategóriába sorolni, merthogy néhol még azért sikerül is neki pár feszült pillanatot okozni, és mivel aránylag egész sokáig tudtak építkezni a misztikumra, így azért le tudta kötni a figyelmemet, de mindez a két csillagnál többre nem elegendő nálam.
56 Éjjel (2021)
Miután egy erőszakos szörnyeteg támadásának áldozatává válik, Jane önbíráskodó kampányt indít, hogy levadássza a szörnyeteget, amely megpróbálta megölni őt. több»
Szereplők: Emma Fitzpatrick, Angela Gulner, Jennifer Lafleur, Sibo Mlambo, Corina Kinnear
