Nem is lehet vitás.
Mi tagadás, kicsinyke hazánk nem éppen egy horror- vagy thriller nagyhatalom, annak ellenére, hogy az utóbbi években számos remek film készült e két meghatározó zsánerben.
A rendszerváltás előtt még ennyire sem álltunk jól a hátborzongató alkotások terén, és bizony nagyon kellett kutatnia és keresgetnie annak, aki ilyesféle szórakozásra vágyott magyar nyelven.
Ám aki keres, az talál.
Az alábbiakban bemutatni kívánt film ugyanis pont egy ilyen üdítő kivétel. Nézzük csak meg az 1989-es Mielőtt befejezi röptét a denevér című alkotást kicsit bővebben!
Robi (Csontos Róbert) tizenöt éves múlt, a szakmunkásképzőben esztergályosnak tanul, hobbija pedig a zenélés.
Egyedülálló anyjával élnek kettesben, egy komor bérházban, Budapest belvárosában. Az anyuka, Teréz (Bodnár Erika) magányos és lestrapált, pénztárosként dolgozik egy büfében.
A papa Svájcba disszidált hosszú évekkel ezelőtt, és szinte semmi hír nincs róla.
Robi, akárcsak minden kamasz, keresi helyét a nagyvilágban, emellett nagyon szenved apjának hiányától.
Egy nap a csonka család élete gyökeresen megváltozik, amikor is feltűnik a színen László (Máté Gábor).
A férfi heves természetű, sőt, eléggé idegbajosnak is lehetne mondani, de mindenképpen határozott és nagyon szuggesztív jelenség, így hát Teréz nem sokáig tud ellenállni udvarlásának.
A kapcsolatból aztán hamarosan összeköltözés lesz, amely mintegy tökéletesen megágyaz a készülő tragikus események láncolatának.
A film teljesen formabontónak számított annak idején, ugyanis tabutémákat tárt a közönség elé, úgymint homoszexualitást, pedofíliát, családon belüli erőszakot és ezek zavaros kombóját.
Ahogy azt már a bevezetőben írtam, bár 1989-ben a Kádár-korszak már végnapjait élte, és a vasfüggöny hatalmas repedésein át évek óta özönlöttek a kultúrcikkek és más tiltott áruk Nyugatról, a magyar filmművészetből mintha kifelejtették volna a horror és a thriller műfaját.
Azért csak majdnem, mert néhány bátor rendező mégiscsak bele merte vágni fejszéjét abba a bizonyos nagy fába, gondoljunk csak az 1972-es Jó estét, nyár, jó estét, szerelemre (r.: Szőnyi G. Sándor és Marton László), az 1977-es Defektre (r.: Fazekas Lajos), vagy az 1980-as Az áldozatra (r.: Dobray György).
Amik szintén formabontónak számítottak anno.
A Mielőtt befejezi röptét a denevér rendezője Tímár Péter volt.
Tőle meglehetősen szokatlan volt ez a stílus, sem előtte, sem utána nem rukkolt elő még csak ehhez hasonlóval sem.
Jellegzetes motívumai itt is megfigyelhetők, mind a cselekmény komótos szövése, mind a furcsa, kontúr nélküli vágóképek esetében is, hiszen a vágásért is ő volt a felelős.
A forgatókönyv megtörtént esetet dolgoz fel, annak előtte Tímár egyszer egy rádióműsorban hallott egy tizenéves fiúról, aki anyja szeretőjének szexuális jellegű közeledése elől bemenekült egy üres gyárba és ott töltötte az éjszakát, persze mindezt a rendező saját kamaszkori élményeivel egészítette ki (rendőri erőszakosság, esztergályos műhely, kies otthoni környezet stb.).
A történet kamaradráma benyomását kelti a kevés szereplőjével, a gyér, szinte ósdi helyszínekkel, a szűkszavú dialógusokkal.
Jó ideig nem történik semmi, csupán érezhetjük a zenéből, a sötét, klausztrofóbiás képekből, hogy a veszély minden zugból leselkedik a szereplőkre, míg nem a dolgok felgyorsulnak, és megtörténik mindaz, amitől szorongtunk.
A Denevér részt vett a 39. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.
A főszereplők mellett olyan nevek is szerepelnek a stáblistán, mint Garas Dezső, Andorai Péter és Gáti Oszkár, és Galla Miklós is látható pár percre.
Máté Gábor kiválóan hozza a gonosz karakter hálátlan, de mégis zseniális szerepét, a mozdulatai, a mimikája, minden apró részlete a helyén van, a néző a film végére szívből meggyűlöli őt, mint ahogyan én tettem.
Tímár Péter, akit jómagam rendkívül tehetséges rendezőnek és még tehetségesebb vágónak tartok, akinek voltak – bizonyára megélhetési megfontolásból elkövetett – ballépései szép számmal.
Ha eltekintünk a tömegek ízlésének kiszolgálását a minőség elé helyező, butácska és nagyon kínos filmjeitől, a megmaradt produktumok kifejezetten nívósak.
A Denevért abszolút ezek közé sorolom, az én tetszésemet maximálisan elnyerte, vontatottsága, lassúsága (bár ha jobban belegondolunk, krimiknél, és thrillereknél ez nem is igazán baj) és kádárkori avítt kopottassága ellenére.
A témaválasztása miatt gyenge idegzetűek ne nézzék meg!
