Herschell Gordon Lewis nem mindegyik műve kimondottan gore/slasher, de tagadhatatlan, hogy olyan irányzatot indított el a horror zsánerén belül, aminek az „utórezgéseit” a mai napig tudják élvezni a rajongók.
Ne feledjük el, hogy egy igazi úttörőről van szó, így H. G. L. filmjei elsősorban kísérletek arra nézve, hogy milyen lehetőségek adódhatnak a vásznon.
A Two Thousand Maniacs igazán izgalmas darabja a mester hagyatékának, és igazán figyelemre méltó, főleg, ha a korát nézzük.
Mára már tipikus klasszikus horrorelemnek számít, hogy egy kevésbé forgalmas útkereszteződés vagy egy elágazás környékén hamis táblákkal terelik csapdába az „áldozati bárányokat”.
Természetesen megint délen járunk, az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az ilyesmi akármelyik napon megeshet a fáradt utazókkal.
Ez az egyszerű trükk mindig bejött, amíg nem volt a modernizáció, és nem volt még GPS-műholdvevő.
És mivel 1964-ben járunk.
Pleasant Valley éppen százéves fennállását ünnepli, és ide csalogatják be az elkószált kocsikat a helyi tahó redneckek.
Earl Buckman (Jeffrey Allen) polgármester pedig szívélyesen üdvözli őket, gyakorlatilag az összes furcsa városlakóval egyetemben.
Hiszen északról ritkán tévednek erre vendégek, így úgy tesznek, mintha már régóta várták volna őket, pedig egyértelmű, hogy mire számítsanak, ez pedig a gyermekek kezében lógó kötélhurokból könnyen kitalálható (lenne).
A két autóval érkező hat fős társaságból ekképpen válnak az ünnepély díszvendégei.
Earl még azzal is meglepi őket, hogy a város két egész napig állja minden fogyasztásukat, és természetesen a szállodai szobákat is ingyen vehetik igénybe.
Utána nincs is más hátra, mint szétszedni a csapatot, de ehhez persze van ötletük a kivitelezőknek.
Ami a nézők számára sem jelent mást, mint megindul a kegyetlen borzongás, a vadászat és maga a „killplay”.
Legalábbis az esti barbecue partiig mindenképpen, de addig is szerezniük kellene valamilyen húsféleséget, amit fel tudnak szolgálni a vendégeknek/ből.
A Two Thousand Maniacs átlépi a kor állította tabukat, és elindul a gore ösvényén, de nem csak úgy, mint anno a Blood Feast tette, hanem ezúttal gyeplő nélkül, teljes költségvetéssel és normális zenével (amit Larry Wellington biztosít) vágnak neki a kegyetlen és embert próbáló útnak.
Kérdés, hogy véghez tudják-e vinni a véres tervüket, illetve mi történik, ha az áldozatok ráeszmélnek, hogy simán és kendőzetlenül a vágóhídra hajtották őket.
Nyilván nem menekülhetnek, mert kijutva a városból hírül is vihetik, hogy mi zajlik a településen.
Tehát a végzetük így is úgy is ismert, mi pedig csak reménykedhetünk, hogy megfelelően tálalják majd őket.
Jó, oké, poén lelőve, de attól még lehet felejthetetlen.
Ami számomra eléggé zavaró, hogy az utószinkron sok helyen érezhetően stúdiófelvétel, de nem sikerült jól és pontosan rákeverni, mert nagyon nem illik az adott jelenethez.
Bosszantó, de ez már az itthoni szinkronstúdió balféksége.
Viszont vitathatatlan, hogy a gore hangulata igencsak jól eltalált, tényleges és valódi őrültek elevenednek meg előttünk, az egész történet totálisan kaotikus, de jelen esetben pozitív értelemben, tehát azt hozza, amit a fenti cím ígér nekünk.
A szépen válogatott kivégzések és brutális kínzások nagyon szépen ábrázoltak, még mai szemmel is.
Így azt mondom, hogy eltalálták, persze nem vitték túlzásba a vér mennyiségét, persze a színe még az érára és az ugyanilyen közkedvelt italo-zsánerre (is) jellemzően elég élénk, de ez megbocsátható.
Összességében a Two Thousand Maniacs kifejezetten friss és szívet melengető alkotás azok számára, akik kedvelik a gore/slasher hentelős horrorokat, és szívesen ismerkednek a régebbi filmekkel is.
Külön érdekesség, hogy a témát később Tobe Hooper is feldolgozta, legalábbis soha nem titkolta, hogy nagy hatással volt rá A texasi láncfűrészes mészárlás elkészítése során, ami azért nem semmi.
Nálam ez a film 68%, és négy csillag.
64 Two Thousand Maniacs! (1964)
Pleasant Valley egy rémísztően bájos kisváros. Lakosai kedvesek, mosolygósak és minden arra járó turistát nagy szeretettel és kedvességgel fogadnak. Az ingyen... több»
Szereplők: Connie Mason, William Kerwin, Jeffrey Allen, Shelby Livingston, Ben Moore
