Alfred Hitchcock, akit a modern kori média már halála után megvádolt, hogy abuzált több színésznőt!
Az igazságot már soha nem tudjuk meg, hiszen az is elképzelhető, hogy a középszerű színésznőcskék csak a híres rendező „hátán” felmászva akartak rivaldafényben „sütkérezni”, ha már máshogy, mint szerepeikkel nem ment!
Az „öreg” azért zseniális filmeket rendezett, nézzünk csak párat, persze a teljesség igénye nélkül:
1935: 39 Lépcsőfok, 1938: Londoni randevú, 1940: Boszorkánykonyha, 1940: A Manderley-ház asszonya (Rebecca), 1943: A gyanú árnyékában, 1948: A kötél, 1951: Idegenek a vonaton, 1954: Hátsó ablak, szintén 1954: Gyilkosság telefonhívásra, 1960: Psycho, majd jelen filmünk, és 1966: Szakadt függöny.
De mint mondtam, csak karcoltam a felszínt!
Evan Hunter és a Mester nagyon ügyesen kezelték a filmet!
A Madarak egyik legzseniálisabb remeklése abban rejlik, hogy nem rohanja le egyből a film nézőjét.
Hitchcock inkább igencsak hosszan várat, sőt, kezdődő gyanúnkat majdhogynem elaltatja a film első támadását megelőző kb. 50 percben.
Csak édes kis morzsákat szór el imitt-amott, hogy figyelmeztessen minket a közelgő veszélyre, de egyébként minden „happy” az első „etapban!”
Persze ehhez azért kellett Melanie (Tippi Hedren), és Mitch (Rod Taylor) kettőse, akik kedvesen és nagyon finoman egy „screwball comedy”-t kezdenek felépíteni, ami persze majd összeomlik, amikor is a támadások elkezdődnek!
Jelentem, Alfred Hitchcock beveti a „yellow screen” technikát, amit végül is a Walt Disney Stúdióban készítettek el, ez az akkor „összemontírozás” csúcsa volt!
Tippi Hedren a sok-sok felvétel miatt, amit az élő Madarakkal forgattak, kórházba is került kimerültség gyanújával, amiért anno a sajtó kritizálta is Hitchcock mestert, de a siker felülírta ezeket a nem várt, kissé kényelmetlen következményeit a filmnek.
Evan Hunter ugyan írt egy (be nem került) jelenetet, melyben egy jó féltucatnyi szereplő kemény vitába bonyolódik, és próbál igazságot tenni az ügyben, de ő maga és Hitchcock sem kezd magyarázkodásba, nem hárítja át a dolgot holmi félresikerült katonai kísérletekre, vagy valami ismeretlen méregre, vírusra, ó, dehogyis, csak egész egyszerűen annyit mond, ami nem bonyolítja túl a dolgokat, a Madarak elvadultak, és ezáltal emberekre támadnak.
Csak emberekre, és kész!
Ennyi!
Mindenki annyit tegyen bele, amennyit akar, és szeretne!
A film a Madarak (tömeges) megjelenése után vált, és a horror elemek kerekednek felül. De egyértelműen kellettek hozzá Remi Gassmann és Oskar Sala hangeffektjei, plusz a zseniális vágások, amiért George Tomasini felelt a forgatáson!
De a csavar itt is megvan!
Mikor már azt gondoljuk, hohó, hőseink megmenekültek, akkor jön a pofon a képernyő előtt ülőknek!
Finoman fogalmazva is a helyzet teljesen kétségbeejtő.
Mindezeket a gondolati mondanivalókat pedig tökéletesen és gyönyörűen foglalja össze a film azzal a „final image”, képsorral, amely legalább annyira döbbenetes és hidegrázós, mint amikor a kegyetlen Norman Bates villantotta ránk ártalmatlan mosolyát a Psycho záró képsoraiban.
Hőseink óvatosan gurulnak az autóval a tengernyi, baljósan csendben lévő madár között.
Olyan kegyetlen támadások után, annyi halott után!
Baljós csendben ülnek a levegő igazi urai!
Még nyugodtak.
Még ártalmatlanok!
De tudjuk jól, hiszen zsigereinkben érezzük is, csak egy kis idő kérdése, és máris felrebbennek, hogy dühödten töltsék ki haragjukat és egyben bosszújukat is azokon a mit sem sejtő, naiv és mégis gyarló, kétlábú „isteneken!”
Madarak, 1963 – egy kihagyhatatlan klasszikus alapmű!
Az IMDB-n 200 ezer vélemény szerint 7,6/10-es, nálam 91% és öt csillag!
Nem is mernék kevesebbet adni!
80 Madarak (1963)
dráma | horror | misztikus | romantikus
A természet erőit nem lehet visszafogni. Ezt a gazdag, fiatal lány, Melanie (Tippi Hedren) is megtapasztalja, mikor egy ismerőse, Mitch Brenner (Rod Taylor) után kutatva ellátogat... több»
Szereplők: Jessica Tandy, Suzanne Pleshette, Tippi Hedren, Joe Mantell, Rod Taylor
