A Great Buddha Pass rendkívül népszerű, és maratoni hosszúságú regényfolyam volt Japánban. A filmgyárak hamar lecsaptak rá. Elsőnek a TOEI készítette el a 3 filmét, Ucsida Tomu, arrafelé félistennek számító rendező kezére bízva a dolgot. A Daiei Stúdió 1960-ban választotta egy trilógia anyagává az anyagot.
A legnagyobb sztárjuknak szánták az antihős szerepét, ügyelve rá, hogy az előző trilógiát ne másolják. Icsikava testileg másféle alkat volt, mint a papírra vetett főhős, így bizonyos részleteket át kellett alakítani a sikeres megformálásához. Korántsem robusztus alkat, hanem kígyó simaságú és pillantású gazember, aki mellett a királykobra szinte szelíd teremtés. A gyilkos ösztöne révén minden szorult helyzetből kivágja magát – szó szerint.
Miszumi a rendezése során kiválóan élt a „szótlan képi jellemzés” eszköztárával. Rjúnoszuke jelenetei mindig hideg színnel vannak teli, érzékeltetve a lelke valós természetét. Míg ha kilép a színből, a természet felszabadul, meleg színek öntik el a vásznat, és harmónia sugárzik. A rónin kényszer szülte kedvese nagyobb szerephez jut, mint amit eredetileg írt neki a regény szerzője, ő az, aki vissza szeretné tartani a gyermeke apját a pusztulástól. Még egy hasonmása is akad, aki szellemileg más úton jár az elátkozott párostól.
Az Ucsida-trilógia ismerőinek a romantika eszköztárával és látványvilágával forgatott film meglepően hat, de érdekes a kontraszt. Az első rész lezárása homályos, de a néző tudja, a folytatás előkészítése miatt van így. Érdemes beszerezni ezt a művészetet és kalandelemeket egyaránt bőven tartalmazó mozgóképet.
