Nem oly rég belefutottam egy karton videokazettába egy amolyan bolhapiacfélén, és bár már nem vagyok videokazettagyűjtő, de mivel jó pár számomra teljesen ismeretlen filmcímet láttam a dobozban (és pofátlanul kevésbe került mindez), így hát nosztalgiázás gyanánt megvásároltam eme dobozt. Mivel a legtöbb filmről, ami eme doboz tartalmát képezte, nem is halottam mindeddig, ezért hát találomra választottam ki a soron következő filmet (amelynek igazán beszédes lett a magyar címe, méghozzá a „A sátán anyja”). Lássuk hát, hogy mit is tartogat a nézőjének a film.
Miután megnéztem a filmet, rájöttem hogy hallottam én már ezt meg azt erről az alkotásról egy-két olyan ismerősömtől, akik szinte már-már lexikális tudással rendelkeznek a 70-es és a 80-as évek filmgyártásáról, így gondoltam, én is kissé körbenézek, hogy mi is volt az alapja annak, amit jelen produkcióról halottam tőlük.
Nos, eme apróbb utánajárást a film eredeti nyelvű címe (ami olaszul a Chi sei?) finoman szólva sem könnyítette meg, viszont amikor az angol címen keresgél az ember (Beyond the Door), akkor már mindez sokkal olajozottabban megy. Mindezen dolgokra azért is voltam annyira kíváncsi, mert hát már a film nézése során többször is beugrott a fejemben a copy felirat egyes jelenetei láttán, és hát az kell hogy írjam, hogy mindez egyáltalán nem véletlen. Az ismerőseimtől azt halottam, hogy eme film egy olasz koppintása az 1973-as, William Friedkin rendezésében készült Az ördögűzőnek, és ez így igaz, még akkor is, ha minőségben igencsak messze áll tőle. Mondjuk, az olasz filmgyártás igencsak hírhedt volt arról a 70-es és 80-as években, hogy minden olyan filmből elkészítették a „saját” verziójukat, amelyek igencsak sikeresek voltak az amerikai mozikban (Alien, A cápa és most itt van Az ördögűző is). Mondjuk én személy szerint sokáig nem igazán éreztem mindezt a filmen, csak az utolsó fél órájában, de mindez elég volt ahhoz, hogy az amerikaiak bepereljék a film készítőit, és egy igencsak vaskos bírságot kirójanak végül rájuk emiatt.
Sajnos be kell hogy valljam, a film igazán értékelhető pillanatai valóban csak az utolsó fél órájában lelhetőek fel, ahol viszont való igaz, hogy gátlástalanul támaszkodnak az 1973-as Az ördögűző jeleneteire. Én személy szerint nem kimondottan kedvelem ezt, de be kell hogy ismerjem, itt is hatásosak tudtak lenni eme jelenetek, viszont kár, hogy mindezt nem tudták egy elfogadható történetbe sűríteni, a film teljes játékideje alatt.
További negatívumai a filmnek, hogy kimondottan pocsék színészi alakításokat láthatunk, ráadásul mindezt tetézi még az is, hogy sok esetben totálisan csőd a kamerabeállítás. Ha mindez nem lenne még elegendő, akkor ráadásképp ott vannak még a karakterek dialógusai is, amik finoman szólva se lettek valami gördülékenyek, és mindezt tetézik még a magyar szinkronhangok is (bár mondjuk a szinkronhangok védelmében azért megemlíteném azt, hogy ebben az időben a legtöbb filmet feliratosan mutatta be a Mokép, szóval inkább örültünk annak, ha egy filmhez készült szinkron, még akkor is, ha olyan lett, amilyen).
Összegezve még ennél is gyengébbre értékeltem volna a filmet, de az utolsó fél órája némiképp azért kozmetikáz rajta, még akkor is, ha pofátlanul nyúltak jeleneteket, minden idők talán legerősebb horrorfilmjéből, a 73-as Az ördögűzőből.
41 Chi sei? (1974)
Jessica (Juliet Mills) megtudja, hogy terhes, de hamarosan azt is megtudja, hogy valami baj lehet a babával, ugyanis rendkívül gyorsan fejlődik a magzata. Jessica és a férje, Robert... több»
Szereplők: Juliet Mills, Gabriele Lavia, Richard Johnson, Nino Segurini, Elizabeth Turner
