Non si deve profanare il sonno dei morti – Ne gyalázd meg a holtak álmát.
Persze jó magyar szokás szerint a fordítás megint hihetetlenül gagyi.
Na de nézzük is aktuális filmünket!
Jorge Grau filmje!
Gondolatok a filmről!
Nagyon fontos tényező, hogy egy klasszikus európai produkcióról beszélünk, ami már alapból valószínűsít egy teljesen más szemszögből való hozzáállást, azon kívül, hogy ténylegesen az egyik első európai zombi-horrorfilmmé is válik.
A megszokottól teljesen eltérően itt említés sincs zombi apokalipszisről.
Egy kis eldugott vidéki közösség elszigetelt eseményéről van szó, ami persze idővel könnyen kiterjedhet sokkal nagyobb területekre, de egyenlőre csak ezt a kis közösséget és közvetlen környékét érinti a probléma.
Ez az úgymond „törpe” lépték, a gyönyörű vidéki környezettel egy sokkal összetettebb horror képét adja, ami még a régi klasszikus rémmesék világát is megeleveníti.
Mert itt tényleg még a klasszikus, sírból kikelt hullákat kapjuk meg (persze mások mellett), és a környezet is a szürkés-borongós, pazar vidéki tájakkal, falusias jellegű házaival és „hangulatos” temetőivel is inkább erre próbál rájátszani!
Ez pedig egy hihetetlen és fantasztikus plusz, még egyfajta hátborzongató hangulatot képes teremteni, ami szerintem sokkal hatásosabb és lélekrombolóbb tud és akar lenni.
Mert, valljuk be, hiába van szó élőhalottakról, a fenyegetés sokkal megfoghatatlanabb és kézzelfoghatóbb, mint általában.
Megvan a helye a rejtélynek, és az ismeretlentől, a felfoghatatlantól, a megérthetetlentől való zsigeri félelemnek.
A film már a kezdésével is eléggé impozáns képekkel indít.
A koszos, mocskos, zsúfolt nagyvárosi „hangyabolyt” láthatjuk, amiből főhősünk, George (Ray Lovelock) jóformán elmenekül a vidék vegytiszta csendjébe és nyugalmába.
A járókelők többsége maszkban járkál, vagy egy sálat teker az arcára, autók tülkölnek, torlódnak az utakon, és undorító gyárkémények eregetik mérgező füstjüket a levegőbe.
Ha ez nem lenne elég nyilvánvaló célzás a tudatos környezetszennyezésre, a film során jócskán kapunk majd ezekre bőven utalást.
Az egyik ilyen pont maga George érdekes karaktere, aki szinte zsigerből elutasítja az újkori technológia túlzott alkalmazását, és erősen hangoztatja is annak vélt vagy valós környezetszennyező hatását.
Itt persze bejön a modern, teljesen eliparosodott városi ember bősz nagyképűsége, ami jelen filmünkben leginkább a mezőgazdasági minisztérium emberei képében jelenik meg, akik egy erős sugárzással dolgozó gépet alkalmaznak a tiszta vidék kártevőinek kiirtására, ezzel is belepiszkálva a természet rendjébe.
És természetesen ennek lesznek a következményei az egyre inkább sokasodó zombik is, akik rendhagyó módon nem is kicsit eltérnek a megszokott élőhalottaktól.
A már jól ismert, lassú, húsevő zombikat itt is megkapjuk természetesen, és bár őket is az alapösztönök hajtják, úgymint enni és enni, de ezek a lények jóval intelligensebbek, mint már megszokhattuk, abszolúte logikusan gondolkodnak, eszközöket használnak, és tudatosan teremtenek új élőholtakat.
Egyáltalán nincs harapás útján terjedő zombivírus, a szaporodás és születés teljesen más, és érdekes módon történik meg.
Ráadásul ezeket a zombikat még egy jól irányzott test- vagy fejlövéssel sem lehet elpusztítani.
Egyedüli megoldásként a tűz az, ami eredményes megoldásnak bizonyul velük szemben.
Plusz itt jön még az, ami nagyon megfogott ebben a filmben, mármint hogy ezek a zombik sokkal rémisztőbbek voltak a számomra. Nem csak amiatt, mert nagyon erősek, és jóval nehezebb őket megölni, hanem még azért is, mert ezekben az élőhalottakban tényleg van valami ősi, nyers, állatias ösztönagresszió, és mégis ott pislákol emögött valamiféle zsigeri, gonosz értelem.
El tudom hinni róluk, hogy nagy veszélyt jelentenek, és hogy tőlük tényleg félni kell.
De a környezetszennyezés témája mellett a film a kor akkori társadalmáról is eléggé éles kritikát ír le. A két főhős, George és Edna (Cristina Galbó) is egyértelműen a kor öntudatra ébredt fiatalságát és egyben a vagány és lázadó hippi kultúrát képviselik.
Ők lennének azok, akik igen hamar átlátják, hogy miről is van itt szó, és megpróbálnak gyorsan és érdemben cselekedni, mielőtt még nagyobb baj történne.
Velük pedig szemben áll a helyi, kissé buta rendőrfelügyelő (Arthur Kennedy), aki pedig a régi, de már nem működő bigott rendszert képviseli, aki nem képes semmi másra, mint előítéleteket és minden észérvet mellőzve arra törekedni, hogy hőseinket csak úgy hátráltassa, és képtelen észrevenni, sőt, nem is nagyon hajlandó elfogadni a valódi fenyegetést.
Tiszta zsigerből megveti a fiatalabb korosztály kultúráját, és szinte már egyből George-ot és Ednát teszi felelőssé a gyilkosságokért, és teljes erővel azon van, hogy egyszerűen lecsukassa őket, vagy még inkább meg is ölje őket!
Mert mint tudjuk, az ostoba, tudatlan agresszor csak erre az egyre képes, minden értelmet nélkülözve elpusztítani mindazt, amit nem tud, vagy nem ért, persze nem is hajlandó megérteni, ráadásul betegesen ragaszkodni a saját elavult elképzeléseihez.
Épp ezért sokszor nem is maguk a zombik jelentik a legnagyobb problémát főhőseinknek, hanem az aljas felügyelő, és az általa vezetett rendőri szervek. Eközben pedig a tényleges probléma, jelen esetünkben a zombik, folyamatosan csak pusztítanak tovább.
És bár sajnos elég ritkán látjuk őket akció közben, de akkor tényleg brutálisak tudnak lenni.
Gore/slasher téren eléggé odarakja magát a film, és ebben is nagyon kiütközik az amerikai és az európai horrorok közötti különbség.
Az élőhalottak éjszakája című filmben és a Holtak hajnala klasszikusban is láthattunk brutális dolgokat, de itt azért konkrétan a szemünk láttára tépnek szét és beleznek ki embereket a zombik, és ezeket viszonylag lassú, eléggé megfontolt és elnyújtott képsorokban képzeljétek el.
Ráadásként az előbb előrántott (ma még aktuálisabb) társadalmi témák betetőzéseként a film befejezése is annyira nihilista, és olyan mély és erőteljes gyomrost tud bevinni, ami simán vetekszik Az élőhalottak éjszakája hasonló, tényleg ikonikus lezárásával.
Stáb!
A forgatókönyvet Sandro Continenza és Marcello Coscia írták. A zeneszerző Giuliano Sorgini, az operatőr pedig Francisco Sempere volt.
Színészek!
Edna: Cristina Galbó, George: Ray Lovelock, Felügyelő: Arthur Kennedy, Kinsey: Aldo Massasso, Craig: Giorgio Trestini, Benson: Roberto Posse és Martin: José Lifante.
Jorge Grau filmje ha bevalljuk, ha nem, egyértelműen George A. Romero klasszikusának, Az élőhalottak éjszakája filmjének sikerét próbálja meglovagolni, de szerencsére egyáltalán nem egy ostoba és majmolós „copy”-ról van szó.
Sőt!
Maga a film egy nagyon érdekes kísérletként, vagy mondhatjuk, átmenetként is értelmezhető.
Az önálló, „de nem gondolkozó”, emberhús után éhező élőhalottakat ugye Romero teremtette meg 1968-as klasszikusában, viszont igazi népszerűségre az 1978-as folytatásban, a Holtak hajnala címűben tettek szert, és ezután kezdték el leginkább alkalmazni más filmes direktorok is ezt a „zombifajtát!” Jorge Grau filmje pont a két alkotás között próbál elhelyezkedni, amikor már létrejött a „mai modern zombi”, de még nem vált teljesen alapfogalommá, így a filmesek még viszonylag szabadon kísérleteztek ezzel a formulával.
Gondolatok!
Jorge Grau egyértelműen a zombifilmek egyik hatalmas és életerős gyöngyszemét készítette el, ami látványosan kiemelkedik az átlag, hasonló alkotások unalmas tengeréből, és nem kevés mondanivalóval is rendelkezik. Ennek ellenére viszonylag ténylegesen nagyon kevesen ismerik (még a zombi fanok sem nagyon), amit én egy nagyon szomorú dolognak tartok, mert ha valami, akkor ez a film megérdemli a sokkal nagyobb figyelmet, és egy igazi kultuszstátusz is kijárt volna neki, még ha nem is George A. Romero, de mondjuk Lucio Fulci filmjeinek a szintjén mindenképpen.
A zombifilmek szerelmeseinek mindenképpen ajánlott, főleg inkább azoknak, akik egy kicsit másabb vagy egyedibb alkotásra vágynak az unalomig ismerős sémák után.
A TMDB-n 180 értékelésből 64%, az IMDb-n 9 ezer szavazatból 6,8/10-es, nálam pedig 88% és öt csillag!
Számomra pedig egy nagy klasszikus!
71 Az agrár zombik támadása (1974)
Az agrár zombik támadása című horrorban Edna drogfüggő testvére, míg George hétvégi háza meglátogatására készül. A férfi és a nő egy benzinkúton találkozik egymással,... több»
Szereplők: Arthur Kennedy, Cristina Galbó, Ray Lovelock, Aldo Massasso, Giorgio Trestini
Klasszikus, amit sajnos nem sokan láttak!