Nem is olyan rég olvastam egy cikket arról, hogy több híres hollywoodi sztár a bemutatkozó szerepét különböző horrorfilmekben töltötte be, és így jutottam el az 1980-as Gyilkos randevú című produkcióhoz, amely Tom Hanks debütálása volt a filmes szakmában. Nos mivel az adott produkcióról csak csupán annyit halottam korábban, hogy egy 80-as évekbeli slasher, így szinte egyértelmű volt számomra, hogy a közeljövőben sort kerítek a megtekintésére. Jómagam kimondottan kedvelem a 80-as évekbeli horrorfilmeket, és mivel ezen időtájt szinte a fénykorát élte a slasher mint horrorzsáner, így nagy kedvvel kezdtem bele az adott produkcióba, de azt kell hogy írjam, hogy az én tetszésemet egyáltalán nem nyerte végül el a Gyilkos randevú. Lássuk hát, hogy milyen is lett a film!
A slasher mint horrorfilmes réteg, jóval korábban is létezett már, mint ennek a filmnek a megszületése, de talán úgy igazán, az 1978-as John Carpenter klasszikusának számító Halloween indította be az igazi nagyüzemi filmgyártását (bár egyes filmes portálokon Bob Clark [1939–2007] 1974-es Fekete karácsonya című filmje volt az első eme zsáneren belül, és onnan datálható a tömeggyártásuk is). Na mármost jelen filmünk igencsak erősen próbál meríteni Carpenter Halloweenéből, csak sajnos igencsak stílustalanul és gyengén. Elképesztően sok hasonlóságot véltem felfedezni a két film közt, ami ugyebár még nem is lenne annyira egy rossz dolog, hisz ha egy debütáló rendező (Armand Mastroianni) John Carpenter Halloweenéből akar meríteni a saját filmjéhez, annak én csak örülnék, hisz egy klasszikus horrort mindig jó alapul venni, csak figyelni kell arra, hogy ne essenek át a ló túloldalára, és némiképp töltsék azért meg a filmjüket a saját elképzelésükkel. No itt két nagyobb hibát követtek el a film készítői, az egyik, hogy sajnos a Halloween atmoszféráját egy pillanatra sem tudták megidézni a Gyilkos randevúban, míg a másik nagyobb hibát pedig akkor követték el, amikor úgy érezték, hogy a film gyilkosának a kilétét már a film legelején fel is fedik a nézők előtt. Ez azért volt szerintem hatalmas hiba, mert a történetében benne volt a potencia arra, hogy a nézői azon gondolkodjanak, hogy vajon ki lehet a gyilkos a film karakterei közül. Na de sajnos ezt a lehetőséget igencsak parlagon hagyták (talán úgy érezték, ha egy maszkos gyilkos vetnek be, akkor még látványosabb lesz a Halloweenre az utalás). Aztán mint már fentebb említettem, sajnos kimondottan gyengén muzsikál az a bizonyos atmoszféra, ugyanis túlságosan széttördelték a történetvezetését a filmnek. Túl sok üresjárat van benne, és túl sok a semmitmondó, töltelék jelenetek száma, és így igencsak nehéz egy félelmetes hangulatot megteremteni egy horrorfilmben.
Egy efféle filmnél kimondottan fontosnak tartom, hogy a készítők figyeljenek arra is, hogy a gyilkos karaktere legyen emlékezetes majd a nézőjének. Na ezt sem kaptam sajnos itt meg, ugyanis egy teljesen sótlan, totálisan felejthető karaktert kapunk a gyilkos személyében, akinek még a tetteinek a motivációjáról sem kapunk semmi információt, de még némi utalást sem. Ráadásul brutalitásban is igencsak felejthető az egész alkotás. Számomra talán az egyedül értékelhető dolog a filmben, hogy a fontosabb karaktereket legalább egészen tűrhetően alakították a színészek, és hát persze Tom Hanks filmes debütálásáért is jár a taps, de mindez édes kevés ahhoz, hogy egy jó horrorfilmként emlékezzek majd a Gyilkos randevú című filmre. Emiatt pedig igencsak hamar fog a felejtés homályába veszni nálam.
42 Gyilkos randevú (1980)
Egy házasodni készülő menyasszonyt egy sorozatgyilkos tart rettegésben Staten Island-en. Egykori szerelmétől kap segítséget, de lehet, hogy még együtt sem sikerül megmenekülni a... több»
Szereplők: Tom Hanks, Russell Todd, Paul Gleason, Dana Barron, James Rebhorn
