Egy nagyon aranyos, kedves kis film a maga unalmas tempójában. A húszas éveiket hátrahagyó, útkereső fiatalok hétköznapi, New York-i életét eleveníti meg a történet. Egy közös baráti társaság tagjainak életét fűzték fel külön-külön cselekményszálra, majd ezek váltakozásával konstruálják meg a vizuális átkötéseket.
A központi szerepet Sam Wexler (Josh Radnor) kapja, aki a lúzer író kissé bohém, szétszórt életet élő figuráját alakítja, nem is rosszul. A nyitójelenetben az előző este széthagyott ruhadarabokat magára húzó női lábat és kezet látjuk csupán, majd a rejtélyes alak az ajtót becsapva távozik a lakásból. A zajra hirtelen felébredő Sam realizálja, hogy nagyon el fog késni élete találkozójáról. Ő is elkezd széthagyott ruhákat magára kapkodni, miközben az egyik barátjával beszél telefonon. Útközben, a metrón ülve észleli, hogy egy kisfiú, Rasheen (Michael Algieri) a többiektől lemaradva nem tud idejében leszállni a tömeg miatt, így a járművön ragad. Ekkor odalép hozzá Sam, hogy segítsen neki, de a fiú nem nagyon akar beszélni. Kénytelen magával vinni a megbeszélt időpontra, ahonnan el is késik. Mint kiderül, egy kiadónál leadott kézirat ügyében ment a megbeszélésre, ahol sajnos elutasítást kap. A kisfiú végig vele van, az épületből kijövet végre hajlandó megszólalni. Kiderül, hogy a metrón nem a családjával utazott, hanem árva. Itt van az első fordulópont a történetben. Sam elviszi a rendőrségre, a hivatalba, de valahogy nem tud megválni a fiútól. Majd a lakásán kötnek ki, esznek, isznak, úgy vannak együtt, mint két haver. Magával viszi a baráti találkozóra, és megpróbálja felhasználni a csajozáshoz is. A drámai konfliktus előre megjósolható. Összenőnek, kialakul a kötődés, ezért eljut arra a pontra, hogy szeretné a fiút megtartani, majd ebből lesz a baj.
A történet többi szereplője a fiatalok átlagos problémáit jeleníti meg. Szerelem, elköteleződés, házasság, kapcsolati problémák. Nem tudják eldönteni, hol éljenek és kivel, hogyan legyenek boldogak. Egy elbeszélésből kiderül, miért ez a hosszú filmcím. A lényeg, hogy hálásnak kell lenni, és köszönetet kell mondani mindennap.
A párbeszédek sokkal mélyebbek is lehetnének, nagyot dobna a színvonalon. Tartalmuk sokszor felszínes, bolondos, laza, de ha jobban megfigyeljük, ennyi idősen tényleg csupán érzések mentén, identitást keresve szoktak az interakciók zajlani. A randikon is abszolút hülyeségekről sikerül beszélgetni. Ezt az érzést teljes mértékben megkapjuk. A vonalvezetés egyszerű, mint a bot, mégis lehet szeretni ezt a filmet. Nem a humorban csúcsosodik ki ugyan, de tud mulattatni. Egyszerűen emberi, némi Paul Auster-i hangulat is kiérződik a filmben, de lehet, hogy csak New York miatt.
A cselekmény időnként vontatott, semmit nem akar üzenni, csupán zajlik, de talán a hétköznapisága ad valamiféle feloldozást a mi hétköznapjainkhoz is. Könnyed limonádé kimerítő napokhoz.
64 Jóvoltköszönömkérekmég (2010)
dráma | romantikus | vígjáték
Néhány New York-i fiatalról szól a történet. Az írói pályával küszködő Samnek a magánélete sem rózsás. Befogad egy fiatal, magányos fiút. Miközben megpróbál apja... több»
Szereplők: Kate Mara, Josh Radnor, Richard Jenkins, Malin Akerman, Pablo Schreiber
