UPDATE: újranézve totálisan átjött ez a minimalista semmiábrázolás, már tetszik, zseniális, csak elsőre nem csúszott le! UPDATE VÉGE
Hű, a keserves mindenit. Ez nem volt mindennapi élmény, de nem különösebben jó értelemben, viszont legalább egész rövid volt. Nem mai film, de nem is túl régi, 2006-os, az akkori finn környezetben játszódik, mégis inkább a 20. század közepére visszanyúló, retró elemekkel sűrűn tarkítva, ami a lakberendezést, a háttérben elhangzó zenéket, az emberek megjelenését illeti. Ez adott is neki némi érdekességet a kétségtelenül jó érzékkel beállított képek mellett, ezért tudtam egyáltalán értékelni. Máskülönben olyan volt, mintha egy film paródiája lett volna, mintha direkt rettenetesen amatőrre akarta volna csinálni a rendező. Valaki azt írta az IMDb-n, hogy olyan érzése volt, mintha egy csöpögő csapot nézett volna. Tökéletes meglátás, nem tudnám jobban leírni, tényleg olyan volt. Leülsz, és 75 percig nézel egy csöpögő csapot. Kicsit hipnotizál és behúz, de közben nem történik semmi, eltelik a film, és rájössz, hogy volt egy semmi, aminek lett egy semmi befejezése. Valamiért mégis átlagosan nagyon kedvező értékeléseket kapott, ami számomra rejtély, mert nem hiszem, hogy ennyien értették, csak én voltam hülye hozzá. Pedig pont én szoktam lenni az, aki a keveseket érdeklő rétegfilmeket előszeretettel magasabbra értékeli másoknál. Azért nézzétek meg, hogy utána ide tudjatok írni ti is, hátha rájövök, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, hogy átjöjjön a filmnek a zsenialitása.
