Mikor a baráti társaságomban szóba kerülnek tinédzserkorunk klasszikusai (műfajoktól teljesen függetlenül), érdekes módon szinte senki nem szokta megemlíteni az 1992-es Őrült Stone, avagy 2008: A patkány éve című alkotást, de ha valamilyen okból kifolyólag felmerül eme film, szinte egyöntetűen kijelenthetjük, hogy nagyon is szerettük mindnyájan eme produkciót. Sőt még akár idézgetjük is a hatalmas egysorosait, mert hát azokból is akad jó pár benne. Talán pont eme emlékek miatt éreztem azt, hogy időszerű lenne egy újranézése ennek a filmnek, illetve azért is, mert jómagam is kimondottan kedveltem anno eme produkciót, a számos ostobasága ellenére is. Na de ezek után lássuk, hogy mit is kapunk a közel másfél órás játékideje alatt ettől a filmtől.
Az első olyan dolog, ami mindenképp említésre érdemes jelen filmünk esetében, az a rendkívül jól eltalált hangulatvilága. Számomra egyértelmű telitalálat, ahogy a film történetéhez hozzáillesztették ezt az igencsak egyedi atmoszférát, ami leginkább olyan produkciókból köszönt vissza, mint a Mad Max-filmek, vagy a 80-as és a korai 90-es évek olasz és a spanyol film gyártása során relatíve igencsak sokszor idézte meg eme hangulatvilágot az olyan alkotásaival, amik egyfajta ökológiai katasztrófa után játszódtak. A forgatókönyvért felelős Gary Scott Thompson sem igazán időzik el azon, hogy a film nézőjét azzal traktálja, hogy mindez miért is következett be, megelégszik annyival, hogy pár mondat erejéig felvázolja eme tragikus események okozatának az origó pontját, és ezek után máris bedobja a nézőit a mély vízbe. Tagadhatatlan, hogy a film történetének van egy igazán kellemes sodrása, hisz számos eseményt majd csak úgy ismerhetünk meg, ahogy a szereplők a játékidő múlásával felidézik, avagy megemlítik ezeket. Emiatt pedig szinte mindig folytonos a történetszál, és nem igazán lesznek benne töltelék jelenetek. Oké, néhol azért érezhető, hogy lassítanak egy csipetnyit a történetvezetésen, ezen jeleneteket jómagam elsősorban akkor éreztem, amikor a filmbéli Michelle karaktere (Kim Cattrall) van az előtérbe helyezve, de mindezekkel együtt sem válik akár csak egy percre sem feleslegessé az adott esemény. Na de ha már a filmbéli karaktereknél tartunk, akkor mindenképp érdemes megemlíteni szintén a film pozitívumai közt a történet két főszereplőjét, Stone-t (Rutger Hauer 1944–2019) és Dick Durkint (Alastair Duncan), akik kimondottan jól alakítják a rájuk bízott figurákat. Ráadásul a készítők sem voltak restek kiaknázni ama ütőkártyájukat, hogy a két karakter szöges ellentéte egymásnak, és ezáltal számos kimondottan szórakoztató jelenettel örvendeztették meg a nézőiket.
Továbbá egyáltalán nem elhanyagolható tényezője a filmnek a külcsínje sem. Gondolom, azzal nem árulók el túl nagy titkot, hogy filmbéli hőseinknek egy hatalmasra mutálódott lénnyel kell felvenniük a harcot, aminek a megalkotására és kivitelezésére azt a Stephen Norringtont bízták meg, akinek később majd az 1998-as Penge című filmet is köszönhetjük. Azt mondjuk nem merném leírni, hogy Mr. Norrington teljesen hibátlanul hozta volna le a filmbéli szörnyünk kinézetét, merthogy néhol igencsak változatos méretben prezentálja mindezt a nézőknek, és olykor kissé látszódik is némi gumihatás rajta, ráadásul nem is jelenik meg túlontúl sokszor a film alatt (bár mindezen dolgokat tudjuk be a nem túl magas költségvetésének), de mindezen apróbb negatívumokat rengeteg véres jelenettel hívatott ellensúlyozni. Tehát a brutalitás és a gore megjelenítése teljesen kielégítő a horrorfilmek szerelmeseinek. Még van egy olyan dolog, ami mindenképp említésre érdemes az Őrült Stone esetében, az pedig a páratlanul jól eltalált szinkron. Itt nem is elsősorban a szinkronhangokra gondolok (bár azok is jól el lettek találva), sokkal inkább a szinkronszövegekre. Jelen filmünk is egy olyan alkotás, ahol a magyar szinkron köröket ver az eredeti szövegkönyvre, tehát mindenképp a szinkronizált változatát javasolnám megtekintésre.
Ennyi pozitívum után bőven eltörpülnek számomra a film apróbb negatívumai, amik leginkább csak apróbb logikai buktatók, de ha mindenképp meg kéne említenem egyetlen hibáját a produkciónak, az a befejezése. Talán csak itt éreztem egy kissé erősebben azt, hogy messze nem egy hibátlan alkotással van dolgom, de a fene vigye, nekem még így is óriási kedvencem eme film. Négy csillag, és a kedvenceim közt a helye.
akció | horror | krimi | sci-fi | thriller
A jövő Londonjában a növekvő tengerszint miatt egyre több terület van víz alatt. A rendőr, Hauer társát megölte egy furcsa lény, aki most visszatért, hogy vele is végezzen.
Szereplők: Kim Cattrall, Rutger Hauer, Michael J. Pollard, Pete Postlethwaite, Alun Armstrong
