Azon nagyon kevés alkotás közé tartozik, mely előtérbe helyezi az ismeretlent, a felfedezés izgalmát, a fizikát, a biológiát, az emberi s nem emberi intellektust, és lelkiismeretesen rekonstruál egy hihető szituációt – „a mi történne, ha egy idegen világba csöppennénk!”
Annak ellenére, hogy tele van közel sablonmentes akciójelenetekkel – mégis látványosan szembe megy a mindenkori trendekkel és a „space csinn-bumm-piff-puff” helyett a kidolgozott összefüggéseket helyezi előtérbe. A szereplők egytől egyig hús-vér emberek, és érezhető rajtuk, hogy képzett, az expedícióra megfelelően felkészített legénység, nem csak olyan az űrbe spontán kilőtt erőszakos űrmajmok hordája, ami a többi sci-fi alkotásra sajna annyira jellemző.
A karakterek ábrázolása természetes, nem érződik semmi erőltetettség. Érthetőek a motivációk, logikusak a viták s a dialógusok. Nincs gender s másegyéb propaganda. Minden olyan, amilyennek egy sci-fi történetnek lennie kell. Végre valahára a mértékletes – gondolkodó ember került előtérbe (szemben a szokásos izomagyú két lábon járó hisztérikus nemi szervekkel), bemutatva így fajunk készségeit s mentális eszköztárát!
A látványvilág szemet gyönyörködtető, az idegen ökoszisztéma összetett és életszerű... A mozgásanimációk kimondottan jók, arcgesztusok, árnyékok-fények, minden rendben van. Stílusában a 80-as évek színeit, formáit és megrajzolását juttatják az eszembe, csak annál dinamikusabb szekvenciákkal operálva.
A készítők vették a fáradságot, vélhetően összegyűjtöttek megannyi különleges földi élőlényt és biológiai megoldást, és azokat átültették, átkonvertálták egy elképzelt idegen világba. Ötletes idegen formák, leleményes megoldások a hajótöröttek mindennapi túlélő praktikáit is figyelve. Vélhetően itt még a mai bushcraft és a még létező törzsi ismeretek lettek beillesztve az epizódokba. Sok olyan apró részlet, mely a Nasa és a mostani tényleges űrtechnológia szabálykönyvéből eredezik, főként gondolva itt előírásokra s hasznos protokollra, mit a legénység követni igyekszik.
Személyes kedvencem a telepatikus „famászó” négylábú lény, mely szimbiózisba kerül kiszemelt más fajok egyedeivel, s ráveszi őket az együttműködésre. Kísértetiesen hasonlít azon elméletekre, mi a korai emberi faj fejlődését igyekeznek magyarázni. Vélhetően e pszionikus faj alkotná e bolygó későbbi csúcscivilizációját, ha az emberi faj mint „égi-látogatók” nem avatkoznának bele a helyi élővilág alakulásába.
Az egymást követő epizódok nemhogy lefaragnak a lehetőségekből (ahogy azt a sorozatok tenni szokták), hanem jelenetről jelenetre újabb s újabb szálakat s irányokat nyitnak meg. Közepes kidolgozottsággal vannak körüljárva – mely egész jól elcsípte egy túlélő szituáció lényegét. A főhősöknek érdekük, hogy megismerjék az eléjük halmozódó feladványokat s kreatúrákat (érdekük s egyben az emberi kíváncsiság s felfedezésvágy is hajtja őket), de nincs annyi idő s technikai felszereltség (a zűrös landolásból eredően), hogy teljesen kibonthassák a szálakat. Pillanatnyi elidőzés, míg megérthetjük mi, nézők a hajótöröttekkel együtt, hogy mivel is állunk szemben, s az események már forognak is tovább. Ez a fajta felépítés szabad kezet enged az alkotóknak, hogy megválasszák, mennyi részletet fektessenek egyes organizmusok és szituációk kibontásába, vagy inkább a cselekményekre tereljék a nagyobb hangsúlyt... Zseniális!
Kiemelném pozitívumként az erőszak ábrázolását. Sok filmanyag ezen szokott elborulni. Vagy túl együgyű (s idealizált), vagy túl brutális és gusztustalan. Itt azonban érthetőek a sajnálatos veszteségek. Közel tucatnyi vagy kéttucatnyi ember hirtelen, avagy lassú kínterhes pusztulása. Naturalisztikus, gyakorta rideg, felkavaró s realisztikus. Nem válogat, nem idealizál. Bárki, ki hibás döntést hoz, vagy csak rosszkor van rossz helyen, a halál martalékává válhat. De még sincs az az erőltetettségi érzés, hogy a készítők szándékosan az idegeinket szeretnék borzolni. (Lásd: tessék gyerekek, most lemészárolunk nektek mindenkit, hogy lássátok, mennyire belevaló ez a sorozat – követvén a modern, a mai fogyasztókra vészjósló hatást gyakorló grimdark trendeket).
Itt a túlélőkkel együtt nekünk, nézőknek is feladatunk az átéltek feldolgozása. Elfogadni a leosztott lapokat, feldolgozni a megváltoztathatatlant. Igen, a túlélők vívódnak, gyászolnak, reménykednek szeretteik s társaik esetleges túlélésében. Kínozza őket a bűntudat, hogy lehetett volna mindezt elkerülni. És tetten érhető a próbálkozás. A próbálkozás, hogy érzelmileg talpra álljanak, különben a bolygó elevenen emésztené el mindnyájukat.
Zeneileg szintén rendjén van az összhatás! Ez elismerendő, hisz csupán az elmúlt egy-két évtizedben figyelnek jobban oda az animációs produkciók hangminőségére. (Talán a Disney volt itt mindig is kivétel.) A zeneanyag, akár csak egyes képi elemek, valahogy a Prospect című (szintén kis költségvetésű) filmet juttatják az eszembe. Hangulatkeltő háttérzajokból összerakott dallamok, melyeket helyenként felvált a kórus vagy az instrumentális aláfestés. Kopogás, fűrészelés, gluggyogás, mely remekül visszaadja a földöntúli világ keltette érzetet. Más helyeken a sejtelmes vagy abból hömpölyögve felerősödő érzelmes melódiák segítik az átélést. Szokatlan, de tökéletesen illeszkedő hangzásvilág. Az eseményeket ölelő természeti hangok is részben a Földön kevésbé ismert ritka fajok vagy képződmények hanganyagából lettek leleményesen kikeverve. Elismerésem a hangszerkesztő csapatnak!
Végül még egy utolsó kedvenc kiemelésem: A mesterséges „intelligencia”, mely az élő organizmusok egyetemes jeleit kezdi el mutatni, miután rátelepszik egy amolyan zuzmó-gomba-szerűség. Magyarán a gép összetett szilícium áramköreivel korrelálni kezd a feltételezhetően szén alapú szerveződés, ez által egy új, eddig még nem látott életforma szökken szárba, mindez az egyik túlélő hölgy szeme láttára! Fantasztikus ötlet!
Annyi, de annyi lehetőség, gondolat s ötlet, mikén ennek lennie kell!
(Például finom utalásokat kapunk a naprendszerekbe szétáradt emberiség társadalmi és technológiai felépítéséről. Érezhetően itt se idillikus teljesen a helyzet.)
...(Annak idején James Cameron Avatar-filmjének korai koncepciója is ezt a vonalat szerette volna képviselni mindaddig, amíg a stúdiók nem torzították el a most ismert mainstream irányba.)
Ajánlom mindazoknak, kik mindig is óhajtottak egy vérbeli sci-fi történetet, de valahogy sose kapták meg azt igazán! Suttba vágta az eddigi „űr-szappanopera” ál-moralizálós, lebutított zsánert, és visszatért a műfaj valódi XX. század első-feli gyökereihez.
Végre, úgy halok meg, hogy legalább egy ilyen művet láthattam.
NA Scavengers Reign (2023)
A történet egy lezuhant űrhajó legénységét követi, akik egy gyönyörű, de veszélyes bolygón rekedtek. több»
Szereplők: Alia Shawkat, Wunmi Mosaku, Sunita Mani, Bob Stephenson, Ted Travelstead
