Egy klasszikus film, ami szinte végig egy tárgyalóteremben játszódik, és csak a film legvégén kaphatunk megoldást a cselekményszál magyarázatára. A rendező (Billy Wilder) egy csattanóra épülő filmet rendezett, ami ma is korhű, és engem teljesen megfogott.
A védőügyvéd, Sir Wilfrid (Charles Laughton) miután kijön a kórházból, nem vállalhatna több gyilkossági pert, ekkor az ifjú pár, Leonard Vole és Christine Vole (Tyrone Power és Marlene Dietrich) előáll egy érdekes üggyel, ahol reménytelennek tűnik a férfi helyzete.
Majd a film egészét úgy láthatjuk, hogy hiszünk Leonard Vole-nak, és elhisszük, hogy nem ő tette a gyilkosságot, de a tények ellene dolgoznak, és a tárgyaláson is úgy alakul, hogy a saját felesége sem akar rajta segíteni. A férfit egy dolog menti meg: az, hogy Sir Wilfrid telefont kap egy ismeretlen nőtől, aki leveleket ad, amikben az szerepel, hogy nemcsak Leonard volt egy másik nővel túl „kedves”, hanem Christine is egy férfivel levelezett. Majd beidézik Christine-t, miután nem legális házasságot kötött a Németországban megismerkedett pár. Miután a nő összeesik azon teher alatt, hogy nem csak ő volt hűtlen párjához, az esküdtszék a férfit ártatlannak véli, ezzel megkaparintja a meggyilkolt nő összes vagyonát.
A film tetőpontja viszont csak ekkor következik: Christine elmondja az ügyvédnek, hogy bármennyire nem ez látszik, összedolgozott a pár, azaz Christine volt az, aki odaadta a fikcionált leveleket, amiket ő maga írt egy bizonyos Maxnak, aki nem is létezik, és elmondja, hogy tudta, hogy Leonard tette a gyilkosságot, és színészi játékával mindenkit meggyőz, legfőképpen Sir Wilfridet a tárgyaláson. Viszont miután már Christine azt érzi, hogy sínen van az egész, egy fiatal lánnyal ölelkezik össze Leonard, aki egyértelműen megcsalta feleségét. Christine ekkor leszúrja Leonardot, és hihetetlen fordulatot vesz a film ekkor, és megváltozik a véleménye a nézőnek a műről.
Mindig, amikor megnézek egy klasszikus régi filmet, olyan érzésem támad, hogy mennyivel jobban csinálták meg a filmeket, mennyivel precízebben dolgoztak. Ebben a remekműben is ilyen érzésem támadt, az, hogy a kor csak fényesíti a filmet, hiszen igaz, hogy egy tárgyalótermi filmről van szó, de végig teljesen élvezhető volt az alkotás, és a végén egy hihetetlen csavarral oldja meg a rendező, ami az egész remekművet más irányba tereli el.
86 A vád tanúja (1957)
dráma | krimi | misztikus | thriller
Wilfried Robarts, a jónevű ügyvéd védi a rokonszenves Leonard Vole-t, akit egy özvegyasszony megölésével vádolnak. Bár Volenak sem indítéka, sem alibije nincs Sir Wilfried hisz... több»
Szereplők: Marlene Dietrich, Charles Laughton, Elsa Lanchester, Tyrone Power, Ian Wolfe
