Charles Dickens halhatatlan klasszikusa egy gyönyörű, minden korosztály számára tanulságos rajzfilmen elevenedik meg. A rendező, Robert Zemeckis korábban már megajándékozott minket egy másik szívmelengető karácsonyi mesével, a Polar Expresszel, 2009-ben pedig a világ egyik leghíresebb és alighanem legszebb karácsonyi történetét csomagolta nekünk újra.
A történet a régi: Ebenezer Scrooge, a magányos, hidegszívű és megkeseredett öregember nem tisztel senkit és semmit a gazdagságon és a pénzen kívül. Egyaránt érzéketlen a szegények és éhezők szenvedése és a karácsonyi ünneplés melegsége iránt. Ezen karácsony előestéjén különösen otrombán viselkedik mindenkivel, aki csak útjába kerül: úgy alulfizetett alkalmazottjával, Mr. Cratchittel, mint egyetlen élő rokonával, az unokaöccsével, Freddel, valamint azokkal a jó szándékú emberekkel, akik szegény családok számára gyűjtenek adományokat az ünnepi időszakban. Viszont ezen ezen az éjszakán valami félelmetes történik Scrooge-dzsal: 7 esztendeje elhunyt üzlettársa, Marley szelleme látogatja meg. A nehéz láncokat cipelő, hátborzongató jelenés elmondja Scrooge-nak, hogy az életében elmulasztott jó dolgok miatt halála után nincs nyugta, és rá is hasonló sors vár, ha nem változtat. 3 szellem fogja meglátogatni, akik 3 leckét fognak megtanítani neki.
Marley árnyának szavai szerint 3 szellem, a Múlt, a Jelen és az Eljövendő karácsonyok szellemei jönnek el Scrooge-ért, és megrendítő utazásokra viszik. A múltban szembesül azokkal a hibákkal, melyek azzá tették, amivé lett. A jelenben láthatja eddigi életének, kapzsiságának következményeit másokra és általában az emberiségre nézve. A jövőben pedig szembesül saját borzalmas jövőjével, halálával, mely fölött senki sem hullat egyetlen könnycseppet sem, és felhalmozott vagyonának sorsával, melyet halála után egyszerűen ellopnak tőle. Ezen víziók örökre megváltoztatják őt, és új emberként ébred karácsony reggelén.
Robert Zemeckis ügyelt rá, hogy a végletekig hű maradjon Dickens művéhez, még a párbeszédeket is szó szerint idézi. Ez különösen értékessé és velőssé teszi ezen adaptációt, hiszen hitelesen adja át a Dickens által a sorok közé szőtt mondanivalót, a szegénységről és a szegényekkel való bánásmódról, a legmélyebb emberi érzések megéléséről, az önmagunkkal való legmélyrehatóbb szembenézésről és a legfájóbb görbe tükörbe való belenézésről, mely saját hibáinkat és bűnös oldalunkat mutatja.
Ahogy Charles Dickens regénye, úgy ezen feldolgozása is torokszorító, megrázó, elborzasztó, hogy a befejezés valódi megváltás legyen. Egyszerre lesújtó és felemelő, mint az eredeti olvasmány.
A nézői élményt pedig az igényes audiovizualitás is fokozza, az élethű utcaképek és a szereplők motion capture technikával való életre keltése, melyek az eddigi leglátványosabb Karácsonyi ének-adaptációvá teszik Robert Zemeckis alkotását.
