Napóleon a 19. század alighanem legkiemelkedőbb hadvezére és államférfija volt, a francia történelem egyik legismertebb alakja. Élete, katonai és politikai tevékenysége, intézkedései, hatása a korabeli Franciaországra olyan számosak, hogy tucatnyi mozifilmet is bőséggel megtöltenének, Ridley Scott azonban vállalkozott rá, hogy átfogó eposzban énekelje meg Napóleon lenyűgöző pályájának legfőbb állomásait.
Ridley Scott már első rendezésében, az 1977-es Párbajhősökben is érintette Napóleon korát – igaz, ott csak történelmi háttérként szolgált – azóta pedig olyan nagyszabású történelmi filmekkel a háta mögött, mint a Gladiátor, A Sólyom végveszélyben, a Mennyei királyság vagy Az utolsó párbaj, a 86. életévét taposó brit rendező a létező legjobb jelölt volt arra, hogy elkészítse a nagybetűs Napóleon-filmet.
Scott pedig igazán kitett magáért, hiszen mindjárt 2 változatot is készített a francia császár életéről: egy 158 perces mozis, és egy 4,5 órára rúgó rendezői változatot, mely majd az Apple TV+ kínálatában lesz elérhető.
A film Napóleon pályájának kezdetén veszi fel a fonalat: századosként a touloni csatában rendkívüli stratégiai érzékről tesz tanúbizonyságot, ezért dandártábornokká léptetik elő; innentől pedig nincs megállás, jön a diadalmas Austerlitz, az egyiptomi hódítások, államcsíny, első consulság, császárrá koronázás, szövetségek és béketárgyalások, Moszkva és a katasztrofális oroszországi hadjárat, az elbai száműzetés, a visszatérés és 100 napos császárság, Waterloo és Szent Ilona szigete... És közben bemutatásra kerül hasonlóan hullámzó és viharos magánélete is: találkozása és házasságkötése a kikapós özvegy, Joséphine de Beauharnais-val, akihez egész későbbi életében kitartó szerelem fűzte, toxikusnak ábrázolt se veled-se nélküled viszonyuk, gyermektelenségük, válásuk, Napóleon második házassága Mária Lujza osztrák hercegnővel, fia, azaz II. Napóleon születése és az elválás utáni, a nő haláláig tartó ragaszkodás Joséphine-hez.
Ridley Scott alapvetően jó arányérzékkel adagolja az eseményeket, hiszen a felölelt roppant mennyiségű adat és információ ellenére sem érződik túlzsúfoltnak a film. Néhány helyen maradnak ugyan fehér foltok, és néha látszik, hogy pontosan hol is szalad meg a vágó olló, de alapvetően elegendő időt szán a bemutatni kívánt fontosabb eseményekre, mind az ütközetekre, a politikai játszmákra és a szerelmi szálra – sőt utóbbin talán túlságon is hosszan elidőz néha.
A film történetvezetési módszere az, hogy 2 területen, a csatákban nyújtott teljesítménye és feleségéhez, Joséphine-hez fűződő kapcsolatán keresztül mutatja be Napóleont.
Az első fronton hibátlan: nagyívű, véres csatajeleneteken keresztül mutatja meg, hogy milyen kivételes tehetsége is volt a császárnak a hadviseléshez, milyen zseniális és találékony stratéga, mennyire elkötelezett hazafi és forradalmár volt, és hogy valóban erre a pályára született.
Viszont magánemberként és férjként már annál megosztóbb az ábrázolása: labilis, feleségétől már-már betegesen függő, hozzá vakon ragaszkodó szerelmi őrült, aki vademberré vedlik vissza, ha gyönyörszerzésről van szó (egy jelenetben a személyzet szeme láttára rántja a reggelizőasztal alá Joséphine-t egy gyors menetre, máskor ugató-gügyögő hangon sürgeti a pásztorórát). A film ugyanannyira romantikus dráma, mint amennyire történelmi film: szerelmüket annyira hangsúlyossá teszi, hogy pl. Napóleon Joséphine miatt, féltékenységből tér vissza Elba szigetéről, noha a valóságban Joséphine ekkor már nem élt. Ridley Scott tulajdonképpen egy 18. századi Trisztán és Izoldává avanzsálja őket.
A látványvilág lenyűgöző, ami természetesen az eposzi harci jelenetekben csúcsosodik ki leginkább. Lélegzetelállító nagytotálokon és testközelből is beleborzonghatunk a háború kegyetlen és véres valóságába, olyannyira berántanak ezek a jelenetek, hogy szinte a bőrünkön érezzük a záporozó ágyú-, kartács- és puskatüzet, a csörtető kardokat, a vágtató lovakat, a füstöt és a vérszagot. Nyers valójukban is művészi szépségű felvételek ezek, melyekért már önmagukban megéri beülni Ridley Scott Napóleonjára.
De van még más aduásza is, mégpedig a briliáns színészi alakításai, elsősorban Joaquin Phoenix a címszerepben. A Joker után egy újabb Oscart érdemlő átlényegülést láthatunk a színésztől, aki bár egy felemásan megírt Napóleont alakít, de azt tökéletesen. Nem marad el a teljesítményétől Vanessa Kirby alakítása sem Joséphine szerepében, aki egy olyan megnyerő és érdekes császárnőt alakít, akiről tényleg elhisszük: ez a nő örökre ellopta Napóleon szívét.
Ridley Scott filmje legalább olyan megosztó és provokatív lett, mint amilyen a címszereplő volt életében és halála után is. Egy mozifilmnek nem tiszte állást foglalni egy ilyen ellentmondásos személyt illető kérdésekben, és ez a film látszólag nem is akar. Mindössze egy egyedi látásmódú rendező vízió, mely mindent a szórakoztatásnak és a nézői élménynek rendel alá. És ebben jeleskedik is, hiszen aki vállalkozik a megtekintésére az egy igazán impulzív, profi, nagyszabású és garantáltan letaglózó néző élménnyel gazdagodik.
65 Napóleon (2023)
akció | dráma | életrajzi | háborús | történelmi
Miközben a szívós és rátermett francia hadseregparancsnok, Bonaparte Napóleon (Joaquin Phoenix) gyakorlatilag pillanatok alatt Franciaország császárává emelkedik, egyúttal... több»
Szereplők: Joaquin Phoenix, Vanessa Kirby, Tahar Rahim, Ludivine Sagnier, Alfredo Tavares
