Nagyon mélyre levitte az energiaszintemet a film. Úgy másztam le majdnem a szófáról, mint A kör című filmben Samara a tv-ből. Rettentően mély, sötét, rejtélyes és nyomasztó a történet. Tele van nyugtalanító jelenetekkel, és rémálmaink lehetnek tőle, ezért közvetlenül lefekvés előtt nem ajánlom.
A film után elgondolkodtam, hogy tudott ilyen történetet írni a forgatókönyvíró és egyben a rendező Gareth Evans. Nem tudom elhinni, hogy egy madárcsicsergős, napsütötte reggelen ilyen történet jusson eszébe valakinek. Ehhez be kell zárkózni legalább egy hétre egy sötét szobába, egyedül szerintem. Pár angol kritika miatt szántam rá magam ennek a filmnek a megnézésére.
Már a bevezető zene is félelmetes. A történet egy mélyen vallásos, a babonákban feltétel nélkül hívő, nyugtalanító és sötét közösségbe, egy szektába vezet minket 1905-be, Erisdenbe, ahol a saját törvényeiket írják a lakók, és tartják be a szabályokat. Arra nem igazán derül fény, hogy pontosan hogy rabolták el Jennifert (Elen Rhys). A szerető testvér feladata kimenteni őt, miután váltságdíjat követelnek a fogvatartók. Be kell épülnie a közösségbe Thomas Richardsonnak (Dan Stevens), ami nem igazán ígérkezik könnyű feladatnak. Nem látunk élénk színeket, ezzel is a film drámai hatását fokozzák. Sok a szürke, a kék és a fekete szín. Miközben közeledünk a sziget felé, ahol ez a szekta tanyázik egy eszelős kidob egy kisbárányt a hajóból, a Nagyasszonyunkra hivatkozva, itt már kezdtem befordulni. Persze ebben a közösségben is vannak, akik a vezetést erőszakkal veszik át, mert a Nagyasszony ezt sugallta, és aki ellenszegül, azt brutálisan megkínozzák vagy kivégzik. Tulajdonképpen úgy látom, hogy ez a szekta nőket ejt foglyul, és váltságdíjat követelnek a hozzátartozóktól. Ha a hozzátartozó nem tud fizetni, tudjuk, mi a sorsa a fogolynak. A hegedűhúrok pengetése félelmetes zenei aláfestést ad, miközben keressük a testvérünket. Túl sok az éhezés, a vér és az erőszak. Az éjszaka leple alatt senki sem mehet ki a házából, különben bünti jár. Itt akik az igét hirdetik, gonoszak és kegyetlenek, és mégis fejet hajtanak a hívők. Eszelős, erőszakos, durva és kegyetlen férfiak (a tesztoszteron?), kiszolgáltatott nők, és nem igazán értettem a film végén a fogvatartott, pincébe zárt nőt, akire rátalálunk, akit már patkányvérrel etetnek. Gusztustalan, nagyon durva és erőszakos a fim, jó szívvel nem ajánlanám senkinek, főleg nőknek nem. Szeretnék elbeszélgetni Gareth Evans rendezővel, hogy milyen érzések váltották ki belőle ezt a forgatókönyvet. Valami biztosan volt. Vagy most az a cél, hogy ki mennyire durva filmet készít?
