Lángoló Róma

2024.04.01 22:59 Artemisia Olvasottság: <100x

2

„Quo vadis, Domine”, azaz „Hová mész, Uram?” A Péter apostol cselekedetei című, apokrif irat szerint a mártírhalál elől menekülő Péter apostol ezzel a kérdéssel köszöntötte Jézust, mikor Rómába vezető Via Appián megjelent neki a Messiás.

Péter apostol kérdésére a legenda szerint Jézus azt felelte: Rómába megy, hogy ismét keresztre feszítsék. Ennek hatására Péter visszafordult, és több száz kereszténnyel (köztük feltehetően Pál apostollal is) egyetemben vértanúhalált halt az i.sz. 64-es nagy római tűzvész nyomán támadt keresztényüldözési hullám során, az őrült Néró uralkodása alatt.

Az i.sz. 64. július 18-ról 19-re virradó éjjel Róma történetének legnagyobb tűzvésze kapott lángra, mely alighanem a világtörténelem legpusztítóbb tűzvészei között is igencsak előkelő helyen szerepel. Ennek több oka is van: Róma akkori városképe egyértelműen túlzsúfolt volt, magas beépítettség, szűk utcák és a szegényebb lakóházak jellemzően fából épültek. Korabeli beszámolók szerint ráadásul erős szél is fújt aznap éjjel, aminek köszönhetően rohamosan terjedt a tűz, mely a történetírók szerint 6 nap és 7 éjjel tombolt, és Róma nagy részét a földdel tette egyenlővé.

Néró császár az újonnan terjedő vallási mozgalom követőit, azaz a keresztényeket vádolta meg Róma felgyújtásával, akik gyakran jövendöltek egy tűzviharszerű apokalipszisről. Róma tragédiája a keresztények tragédiája is lett egyben: a vád, miszerint ők gyújtották fel a várost, addig soha nem látott keresztényüldözéshez vezetett.

Ezt a témát dolgozta fel a lengyel író, Henryk Sienkiewicz lenyűgöző regénye, a Quo vadis. A regény nyomán pedig több kiváló filmadaptáció is született, melyek közül kiemelkedik Mervyn LeRoy 1951-es, monumentális adaptációja, mely máig az egyik legszebb történelmi film, és amely divatba hozta Hollywoodban a peplum film műfaját. A műfaj olyan világsikereket eredményezett, mint a Ben-Hur, A palást, a Spartacus, A Római Birodalom bukása vagy épp a Kleopátra, azonban a Quo Vadis? a fő viszonyítási alap, ha kardos-szandálos filmről beszélünk.

Mervyn LeRoy gigászi műve egy római légióparancsnok, Marcus Vinicius (Robert Taylor) és a Rómába rabszolgaként érkező, ám Vinicius régi barátja, Plautius által nevelt lányává fogadott Lygia (Deborah Kerr) szerelmének történetén keresztül mesél a kereszténység terjedéséről és lényegéről, a kereszténnyé válás folyamatáról, Néró rémuralmáról és Róma felgyújtásáról is.

Vinicius kezdetben nem érti Lygia, valamint fogadott szülei furcsa viselkedését, és a lány ellenállását a heves udvarlására. A Rómába hadifogolyként érkező lányt hadizsákmányként magának kéri Néró császártól (Peter Ustinov kiváló alakítása), azonban a lány megszökik, és titkos hittársainál, a keresztényeknél lel menedéket. Miközben Vinicius Lygia után kutat, ízelítőt kap a keresztény hitből, a hegyi beszédet is meghallgathatja Péter apostol (Finlay Currie) szenvedélyes tolmácsolásában.

Miután a szerelmesek egymásra találnak, újabb nehézségekkel találják szembe magukat: Néró kedélyállapota ingadozik, az őrület egyre jobban elhatalmasodik rajta. Megszállottja egy mindent felülmúló zenemű megkomponálása, melyhez szerinte csak egyvalami adhatna neki ihletet: ha végignézhetné egy város lángolását... A katasztrófa bekövetkezik, Néró a felelősséget és a felbujtott nép haragját a keresztényekre hárítja...

A film mesterien kezeli a sok-sok történetszálat, amivel dolgozik, a cselekmény eposzi léptekben halad. Lebilincselő történetet visz vászonra, mely kora ellenére is olyan grandiózus, ingergazdag látványt nyújt, hogy a több mint 3 órás játékidő alatt le sem lehet venni róla a szemünk. Minden ízében gyönyörű film, amit nagyszerű színészi alakítások tesznek teljessé. Robert Taylor és Deborah Kerr párosa feledhetetlen a főszerepben, ahogy Peter Ustinov őrület szélén táncoló Nérója is, az ókori Róma élethű díszletei, a film egyedi látványvilága és szívhez szóló üzenete is örökre emlékezetes marad.