Egy nagyon komoly téma, de valahogy mégsem sikerült vászonra vinni

2024.04.03 11:51 Juki-onna Olvasottság: 290x

3

Végignéztem, hogy mindenki öt csillagot adott erre a műre a Mafab.hu oldalán. Ha a történetet kellene értékelni (de ez rossz kifejezés, mert ezt a történetet nem is tudom, hogy szabad-e pontozással értékelni, hiszen fájdalom és kilátástalanság jár a nyomában), ami számomra vérfagyasztó, én is öt csillagot adnék, de itt inkább a készítők munkásságát pontozzuk (szerintem). Még a film bevezetője nagyon is izgalmasan alakul, mégis, ahogy haladunk a történetben, ez az izgalom alábbhagy, ellaposodik, pedig akkor kellett volna, hogy kicsúcsosodjon a cselekmény, és jöjjön az igazi dráma. (Gondoljunk csak az Idegenek egymás között c.

műre ami folyamatos rettegésben tartott engem.) A forgatókönyv (Rod Barr, Alejandro Monteverde) megtörtént események alapján íródott, de szerintem ennél sokkal fájdalmasabb, drámaibb és félelmetesebb volt az igazi történet. Elképzelhető, sőt biztos, hogy annyi erőszakos jelenetnek és történésnek voltak a tanúi a szereplők, hogy azt már nem merték megírni és bemutatni a filmben. (Így is megviselt egy-két jelenet, és bele sem merek gondolni, hogy mik történhetnek a világban.) A film készítőinek kicsúszott a kezéből az események láncolata. Sok jelenet sokkoló, de felhígul a történet.

(A film elején látunk pár olyan utcai kamerafelvételt, ami valószínű, hogy valódi, és felfoghatatlan, csak pislogtam.) Próbáltam utánaolvasni az eredeti történetnek, de nem nagyon találok semmit. A film vége: bár örülünk, hogy a két testvér újra szerető apjuk mellett van, és a többi gyermek is kiszabadult, a tetteseket lecsukták, de valamit hiányoltam a film végén, csak nem tudom, hogy mit. A főszereplő kisfiú az ártatlan, szomorú szemű Maci, belopta magát a szívembe, olyan aranyos. Hitelesen adta elő a bántalmazott és rettegő gyermeket. Borzalmas, hogy van, akivel ezek a dolgok valóban megtörténnek! Egy mondat ragadt meg bennem igazán, hogy egy kisgyermeket, egy ötévest akár naponta ötször is eladhatnak, és akár tíz évig is eltarthat az efféle bántalmazás! Borzalom! Nem is tudom elhinni, hogy valaha be tudnának illeszkedni a társadalomba ilyen testi és lelki sérülések után. A gyerekszereplők nagyon jól játszottak. Nem tudom, hol csúszott meg a film. A forgatókönyv vagy a rendezés (Alejandro Monteverde). Nem néztem a stáblistát, de a főszereplőt nézve azon gondolkodtam, hogy Tim Ballard, a hősünk, a gyermekek megmentője mennyire hasonlít Jim Caviezelre. Nos, Ő volt csak szőke hajjal. (Az idő vasfoga nem fogott rajta, az biztos.) Aki bevállalja a filmet, nem mondhatom, hogy jó szórakozást, mert a pokol egyik bugyrában találjuk magunkat, de érdemes megnézni!