Felüdülés volt számomra ez az 1975-ben készült krimi vígjáték a Micimackó vér és méz után! (Ne is jusson eszembe, de most is eszembe jutott!) Egészen véletlenül bukkantam erre az aranyos filmre. (Keresek egy a ’70-es években készült filmet, ahol szintén bandák háborúznak egymással, de nem találom. Valami olyasmi volt a címe, hogy A marseille fiúk vagy hasonló, arra emlékszem, hogy nagyon izgalmas volt, és nem horror! Ettől még lehet izgalmas egy alkotás!) Nos, így találtam rá erre a gyöngyszemre! Franciaországban járunk egy tengerparti kicsi városkában. Szépek és hangulatosak ezek a kis városok.
Mindenki ismer mindenkit, a kis piac és a főtér, ahol a templom közelében persze ott van a kocsma. A férfiak itt „pihenik” ki magukat a munka után. Iszogatnak és kártyáznak. (Beugrott egy kép, mikor kicsi voltam, itt is voltak ilyen közösségek, akik sakkoztak vagy kártyáztak, közben persze ittak is, de eltűntek.
Most megmaradt a „verekedés és szurkálás a kocsmában” szalagcím.) A történetben szembe találjuk magunkat két család közötti vicces, de gyilkos viszállyal. Mind a két család felesküdött, hogy bosszút áll a másikon, ki ennek, ki annak a haláláért. (Ha ilyenbe keveredik valaki, annak sosem lesz vége!) Az egyik család, a „Bambák” (szerintem) hat férfi, és a főnökük az agy, aki egy huszonhárom kötetes enciklopédiából tanulja az idegen szavakat, és erre büszke! A másik családban három nyolcvanéves mámika , akiknek van vér a pucájukban, és készen állnak a bosszúra! Lehet, hogy nyolcvan évesek, de belevalók, akik sok mindent láttak és tapasztaltak már az életben. Igazán szerethető színésznők! (A magyar szinkront nagyon jól eltalálták!) Még attól sem riadnak vissza, hogy egy áruház férfi osztályán belessenek a vetkőző férfi fülkéjébe, vagy, hogy a vidámparkban gyakorolják a céllövést. Na és persze a vízibicikli és a cián kapszula! Imádnivaló teremtések! És nem szabad megfeledkezni a felszarvazott vőlegényről, aki ennek a városkának a nyomozója, és a mamik rokona. Persze a film első képkockái nem pont ezt sugallják a filmről, de pár perc után már ott is vagyunk a vendetta közepén, és csak mosolygunk! Nagyszerű a történet, a szereplők játéka és a rendezés! A zene tökéletes! (Mennyire meg tudja határozni egy film zenéje a történetet. Ha egy kicsivel félelmetesebb zenét komponáltak volna hozzá, akkor egy igazi dráma lett volna!) Szerencsére nem így történt! Én mindenkinek ajánlom, aki nem riad vissza az 1975-ben készült filmektől! Jó szórakozást!
