Egy film a tudatalattiról. És a tanárról, aki abszolút esetlen, önbizalom-hiányos, végighazudja az életét, soha sem meri saját magát mutatni. Illetve a világ mindig másnak látja őt, mint amit magáról gondol. Szerintem nem az a fő drámája, hogy a tudatalattiját megismerte az egész világ.
Egy film, ami legkevésbé sem vígjáték, de még csak nem is szatíra. Mert ugyan metódusában megjelenik benne a cancel culture (ki is mondják), meg a (természetes) népharag bírálata. De SZERINTEM nem ezek a főtémája, és nem is vicces. Inkább a Kis-nagy Világhoz (Synecdoche) hasonlítanám, ami szürreálisabb, sokkal több groteszk képpel, mégsem mondanám még arra sem, hogy vígjáték vagy szatíra.
Na, a Birdman, az igen. Szóval szerintem ez a film annyival kevesebb, mint a többi, hogy igen, ego dráma, de nagyobb szatirikus felhang nélkül. Ezért viszont komorabb is meg egy picit... kevesebb is. Legalábbis kevésbé látványos képeiben. Illetve, mert azért van benne bőven kritika, pl. az idióta, irodákban pöffeszkedő, az öltönyt baseball sapkára cserélő yuppie manager világra is kritikai dráma. Nicolas Cage karakterének számomra mégis az volt a legnagyobb drámája, ahogy a feleségét elveszítette. Azt a feleséget, aki kicsit már befakult, szikár realista mérnök, a férjére már legkevésbé sem vágyódással tekintő nő. És mégis, amikor (bármikor) idegen nőstényt orront a HÍME közelében, azonnal beélesíti a passzív agresszív pszichoterror összes idegméregtől csöpögő kését. Birtokolni, ez a fontos. Aztán egy adott ponton pont ő az, aki elvégzi azt a cserbenhagyást, amit a férje soha nem tudott megtenni. Méghozzá olyan ridegen, hidegen, számítóan, mint azt eleve vártuk tőle.
28 Álmaid hőse (2023)
Mi lenne, ha hirtelen mindenki felismerne az utcán? Ez az a helyzet, amelyben Paul (Nicolas Cage), egy biológiaprofesszor, aki meglehetősen hétköznapi családi életet élt. Most úgy... több»
Szereplők: Nicolas Cage, Michael Cera, Julianne Nicholson, Tim Meadows, Dylan Baker
