Persze, persze megkerülhetetlen mű. Viszont a némafilmes színészi munka ma már szinte értelmezhetetlenül eltávolodott tőlünk. Gondolok én arra, hogy a színészek akkoriban annyira túljátszották a szerepüket, szélesen gesztikuláltak, hogy mai szemmel a dráma is komédiának tűnik. Abban a jelenetben, ahol Rotwang éppen kunyhójában nyuvasztja a Szőke Nőt, ez nagyon megnyilvánul.
Az ifjú szerelmes férfi az utcán felfigyel a sikoltozásra. De hogyan? Fejét túlzottan félrefordítja, szája, orrcimpája féloldalasan felgyűrődik, mint egy elektrosokkolt őrültnek. Jean-Paul Belmondo (70'-80' évek filmszínésze, nemrégiben halt meg) egy riportban beszélt arról, milyen különbségek vannak a filmes és a színpadi munkák között. A színpadi előadásokon akár 15 méter is lehet a színész és a néző között.
Persze, hogy szélesebben gesztikulál, erőteljesebb az arcmimikája is. Nos, a Metropolis idején már bőven használtak közeli képeket, viszont a színészekben tombolt a túljátszási láz. Gondolom, azért is, mert a hangsáv nélküliséget is kompenzálni akarták a túlzott érzelmi megnyilvánulásokkal. Amit jól parodizál Gene Kelly az Ének az esőben. A Metropolis a színjátszási elavulásától függetlenül TERMÉSZETESEN örök mű, köszönhetően képi anyagának, erőteljes díszleteivel, tömegjeleneteivel. Olvastam a regényt is, az más kifutású, de hasonló mondanivalóval. Szóval adaptációként is pluszos a film. Tényleg zseniális. A film ellenfele a Mi lesz holnap? (más fordításban Ami még jön), mára sajnos teljesen eltűnt a közösségi tudatból.
90 Metropolis (1927)
dráma | katasztrófafilm | politikai | sci-fi
Fritz Lang híres némafilmjében, a Metropolisban csupán a társadalom gazdag, felsőrétege élvezheti a technikai fejlődést, és csak ők élhetnek a nap fénye alatt. A város alsó... több»
Szereplők: Alfred Abel, Rudolf Klein-Rogge, Brigitte Helm, Gustav Fröhlich, Georg John
