2024.05.24 13:58 Artemisia Olvasottság: <100x
2

Ki mint vet...

Jütland félsziget Dánia déli részén terül el, egyharmad része ma is német terület. Itt található az ország egyetlen szárazföldi határa: Németországtól a Kongeå folyó választja el, és partjainál zajlott az I. világháború legnagyobb tengeri ütközete, a jütlandi csata.

Jütland gazdag történelmének azonban van egy kevésbé ismert, feledésbe merült figurája, akinek küzdelmes életéről Nikolaj Arcel rendező az Egy veszedelmes viszony után újfent egy remekbe szabott, megrázó történelmi drámát készített.

Ki mint vet...

A 18. századi Dániában járunk. Jütland hatalmas kiterjedésű területei parlagon hevernek, a kietlen, mocsaras pusztaságot ugyanis lehetetlennek tűnik megművelni, zord éghajlata miatt pedig egyetlen haszonnövény sem teremne meg benne. V. Frigyes király azonban lehetőséget lát Jütland benépesítésében, ugyanis ha valakinek mégis sikerülne megművelnie és működőképes kolóniát alapítania rajta, az új telepesektől befolyt adóbevételek a királyi kincstárat gyarapítanák.

1755-ben Ludvig von Kahlen, a nyugalmazott kapitány V. Frigyes rendelete nyomán felkerekedik, hogy lecsapolja és megművelje a jütlandi lápot, és új kolóniát hozzon létre rajta. Szolgálataiért azt kéri cserébe, aminek hiánya leginkább rányomta a bélyegét addigi életére: nemesi rangot. Kahlen ugyanis egy nincstelen szolgálólány és egy földesúr törvénytelen fiaként látta meg a napvilágot (innen a cím), alacsony származása miatt pedig egész életében mellőzésnek és lekezelésnek volt kitéve (egy jelenetben hencegő nemesek csoportja megszégyeníti, amiért 25 évnyi katonai szolgálat árán érte el a kapitányi rangot; elmondják, hogy egy született nemesnek ez 6 hónap alatt sikerült volna).

A halk szavú, komor természetű Kahlen céljában rendíthetetlenül, saját pénzén vág neki a láp felvirágoztatásánák, ugyanis birtokában van egy még ismeretlen, nagy tűrőképességű és rendkívül igénytelen haszonnövény, mely gyakorlatilag bármilyen körülmények között megterem: a burgonya.

A lápvidéken Kahlen újabb és újabb akadályokba ütközik: először is a munkaerőhiánnyal szembesül. A szomszédos terület bárója, De Schinkel ugyanis nem nézi jó szemmel a hatalmát veszélyeztető kolónia létrejöttét, ezért minden eszközzel igyekszik ellehetetleníteni azt. Kahlen először egy De Schinkeltől megszökött házaspárt alkalmaz, Johannest és Ann Barbarát. Előbb házat épít a pusztában, melyet a Király házának nevez, noha mindössze egy szerény kunyhóról van szó. A láp megművelése azonban roppant munkával jár, amihez más lehetőség híján a környéken tanyázó vándor cigányokat fogadja fel.

A pszichopata személyiségjegyeket mutató De Schinkel azonban a saját területén gyakorlatilag kiskirály: bírói jogkörét felhasználva a cigányok menesztésére kötelezi Kahlent, amit egy letaglózó „üzenettel” pecsétel meg. Időközben elfogják a De Schinkel birtokáról megszökött Johannest, és mint földesúr, joga van tetszése szerint megbüntetni az engedetlen jobbágyot. Újra és újra forró vizes kínzásnak veti alá. Kahlen hazaviszi Johannes testét, és méltó temetésben részesíti, a cigányok pedig fejvesztve menekülnek el a lápról az elevenen megfőzött Johannes látványára; mindössze egy kislány, az enyveskezű, ám mindössze törődésre szoruló Anmai Mus marad hátra.

A céljáért továbbra is elvakultan küzdő Kahlen, a megözvegyült Ann Barbara és a kénytelen-kelletlen befogadott árva, Anmai Mus hárman maradnak a szerény birtokon, és hárman próbálják átvészelni a zord, hideg, éhezéssel és szenvedéssel teli telet, reménykedve, hogy a tavaszi vetés meghozza a telepeseket és a király támogatását.

A rideg tél azonban szenvedésen kívül valami mást is eredményez: Kahlen, Ann Barbara és Anmai Mus mintegy sajátos családdá kovácsolódnak. A Kahlen és Ann Barbara között szövődő szerelmi szálat azonban mindenféle romantizálás- és sallangmentesen mutatja be a film, ahogy mindent mást is.

Igen, a film legnagyobb hatású aspektusa a brutális naturalizmusa: minden finomkodás nélkül mutatja be a kegyetlenséget, ami a korabeli társadalmat jellemezte. Minden volt a rang és cím, az egyszerű emberek élete és szenvedése mit sem számított. Ezt legjobban De Schinkel szociopata karaktere szemlélteti: az önkényúr gátlástalanul visszaél hatalmával: az jobbágyokat szabadon kínozza és gyilkolja, a szolgálólányokat megerőszakolja, Kahlennel szemben minden törvénytelen és aljas tettet elkövet, amit egy ember csak elkövethet. Simon Bennebjerg hidegrázós alakításában egy förtelmes, mégis erőteljesen megrajzolt antagonista, aki egy egész történelmi korszak bürokráciáját, elnyomását, törvénytelenségét és jogtiprását szemlélteti.

Az ő antitézise Ludvig Kahlen, Mads Mikkelsen briliáns alakításában. Kahlen az elnyomott, kisemmizett kisember, aki emberfeletti feladatra vállalkozik, és véghez viszi a lehetetlent, csakhogy elérje célját és visszaszerezze a becsületét, melyet akkor vesztett, mikor fattyúnak született...

Nagyívű történet, melyhez nyomasztó, de minden ízében korhű képi világ és fojtogató atmoszféra társul: egyik csapás követi a másikat, a maréknyi szereplő jelenetről jelenetre elveszít mindent, de újra és újra felállnak.

Kahlen nemesi címet akar, melyet hol az önkényes törvény, hol a hirtelen jött fagy, hol a lefizetett haramiák és koholt vádak akadályoznak. Hosszú évek gyötrelmei után azonban rájön, hogy amit keresett, az végig közelebb volt hozzá, mint hinné.

Ann Barbara kezdetben bosszút akar, majd nyugodt családi életet. Az élet azonban helyette hozza meg az iszonyú döntést. Amanda Collins bámulatosan festi le történet legerősebb női karakterét, akinek kálváriája minden szívet megérint.

Anmai Mus, a hátrahagyott és eldobott cigány kislány pedig csak szülői szeretet és gondoskodást, egy rendes otthont szeretne végre. Azonban a környékbeliek és a német telepesek bőrszíne miatt ördöngösnek, hovatovább „ördögfattyúnak” tartják a gyermeket, és a menesztését követelik Kahlentől... Az őt megszemélyesítő, mindössze 9 esztendős gyerekszínész, Melina Hagberg bámulatosan tehetségről tesz tanúbizonyságot.

A fattyú kétségkívül az utóbbi évek legjobb történelmi filmje, mely amilyen szikár, kimért és nyomasztó, legalább annyiféle érzelmet fakaszt fel.

74 A fattyú  (2023)

dráma | életrajzi | történelmi

A 18. századi Dániában V. Frederik király kijelenti, hogy Jütland vad mocsarait le kell csapolni, művelni és gyarmatosítani kell a földterületeket, hogy a civilizáció... több»

2