A KFT: Elizabet című száma jutott eszembe a szépségről és csúnyaságról. Miért kell minden szépnek egyben butának is lennie? A filmből ezt sosem tudjuk meg, de azt igen, hogy mindenki arra vágyik. A film szépen bontja ki magát. Eljutunk a béna pattanásos tinitől a világ sorsát megváltoztatni akaró vezérig. A jelenről egy torz képet fest, ahol a látszat minden, és a látszat megváltoztatása a társadalom alappillére. Tally szép lassan fedezi fel az alternatív igazságokat, és próbálja megtalálni az abszolút igazságot, ami sosem létezett.
Scott Westerfeld négy könyvet írt a Csúfok és szépek társadalmáról. Elindulunk a Csúfok világából, és több átalakuláson keresztül a főhőssel együtt felfedezzük a különlegesség örömét. A történet hullámzó. Váltogatják egymást a tinik világára jellemző impulzív értelmetlenségek és hősies gondolatok. A fehér ruhás fekete démon, aki irányítja a társadalmat egy szépség, aki okos is egyben. Nagyon magányos lehet egyedül a világban, de őt megnyugtatja, úgyhogy örömmel gázol a sekélyesség mocsarában. A szerelem nem maradhat el, de az is inkább csak felszínes és csapongó, mint mély és hitet adó.
A látványvilág nekem tetszett. A film elejétől kezdve egyértelműen kirajzolódott egyfajta letisztult káosz, ahol egy híd köti össze a szétválasztott társadalmat, ahol a mesterséges nyugalom és a természetes sóvárgás jól egymásra talál. Szülők nélkül felnőtt gyerekek és katonák kergetik egymást a betondzsungelben. A szegénytelepek reménytelensége jelenik meg, amiből mindenki ki akar törni. A kitörést pedig reklámozzák. Kitörés szigorúan 16 év felett. Bájosan egyszerű a felnövés a világban. Amint 16 éves leszel, megkapsz mindent, amire vágysz. Mi mást akarna egy tini, mint azonnal mindent megkapni? A túlfűtött érzelmek vakká tesznek, és ezt ki is használják.
Nagyon sajnáltam, hogy a film megmaradt azon a sekélyes és unalmas szinten, ami a tini történetektől elvárható főszerepben a lázadással. Egy olyan lázadással, aminek a kiváltója nem valami vagy valaki, hanem egy életkori sajátosság. 15 évesen a gyerek elhiszi, amit mondanak neki, és nagyon tud is benne hinni. Ez talán az egyetlen hihető a történetben. Az olyan gondolatok, mint: „A természetnek legalább nem kell műtét, hogy szép legyen. Egyszerűen csak az, és kész” még ha megjelennek is a filmben, megmaradnak könnyű fuvallatnak, amik ideiglenes felüdülést hoznak, de nem biztatnak változással.
Joey King nagyon tetszett a szerepben. Hozta a szokásos idegesítő kapkodását, szélsőséges kitöréseit, ami most kivételesen jól állt neki. Keith Powers nagyon jól alakította a lelkes lázadót, aki megváltoztatja a világot. A szerelmi szál is nagyon jól alakult. A többiek vagy csak egyszerűen idegesítőek voltak, vagy szánalmasan középszerűek, mint ahogy a történet megkívánta.
Az egész olyan, mint egy pörgős Instagram story. Se eleje, se vége, csak egy felszínes kép, amit vagy szeretsz, vagy nem. Mint ahogy egy tableten lévő WC-papír képével nem tudod kitörölni a feneked, úgy nem tudod egy felszínes történetben megtalálni önmagad. Ha mégis megérintett, akkor szerencséd van. Az egész olyan, mint a Jégvarázs következő része. Minden túlzó és harsány, de azért aranyos.
A történet alapjaiban töri meg az élet lényegét, ezért az első 5 perc után egyértelmű, hogy egy teljesen torz, valóságtól elrugaszkodott szürrealizmus világába hívnak, ahol semmi semmivel nem függ össze. Megtapasztalhatjuk a koncentrációs táborok szépségét és iszonyát, ahol a propaganda az isten és a külső a béklyó. Itt a gázkamrában megszépülnek és eltompulnak az emberek, de életben maradnak, újjászületnek.
Sok hibát elkövettek az alkotók, hogy leegyszerűsítsék a mondanivalót. Annyira, hogy még abban is hibáztak. Nem tudom, hogy az lett volna-e jobb, ha változnak a szereplők, vagy az, ha bele se megyünk a dologba mélyebben. Amennyire határozott és stabil lett a Bright című film a karaktereivel és azzal, hogy meg sem próbálták a helyzetet megmagyarázni, úgy inog meg a Csúfok kártyavár-világa a béna magyarázatokkal. Az egész körítés sajnálatosan együgyű, az erkölcsi mondanivaló bűzlik, de a film lendülete és bájos naivitása mégis képes végig biztosítani a szórakozást.
Lázadóknak vicces, felnőtteknek bugyuta, de a tini filmek kedvelőinek megtekintésre ajánlott.
