Jó tempóval, ígéretesen induló, látványos leszámolós fantasymenet, mely ezer korábbi alkotásból inspirálódik. Még a Gyalog galopp hidat őrző katonája is benne van (tudjátok, aki olyanokat mondott, hogy „gyere vissza, leharapom tőből mind a két lábadat!” meg „egyezzünk ki egy döntetlenben”). Van benne kezdésnek Az éhezők viadala, itt-ott egy kis Sin City, némi Conan, a barbár (cseperedik a kis bosszúálló), Kill Bill, a közepe meg már a Running Mant idézi, ezúttal is az immár kissé felülreprezentált Schwarzeneggerrel. És ez így folytatódik a film második felében is, folyamatosan különféle filmekből ihletődik a rendező. Szóval jóindulatú narratívával élve: az ifjú első nagyfilmes Moritz Mohr szívesen tiszteleg klasszikusok előtt.
Az a jó benne, hogy ez egy órán keresztül szórakoztató. A második felére viszont én személy szerint kicsit meguntam. Ott kicsit szét is esik érzésem szerint, a korábbi tempót hullámzóvá alakítják az oda nem illő részek. Aztán mielőtt belealudnánk jön a senki nem az, akinek látszik szakasz.
A színészi teljesítmények váltakozóak, gyakrabban gyengék, mint jók.
Tartalmat, mondanivalót nem kell benne keresni, az nincs. Nem erről szól, ez egy popcornmozi. Minden alá van rendelve benne a vizuális szórakoztatásnak, kicsit olyan nézni, mint a budin vagy felkelés után az ágyban TikTokozni, aztán sajnálkozni az elpocsékolt idő miatt.
Olyan kb. 8/10-ről lépegetett lefelé, ahogy haladtam előre a filmben, a végére sikerült elérni az 1/10 környékét, az értékelésem az átlagot tükrözi.
56 Kinyírni a világot (2024)
Egy disztópikus, lázálomszerű akciófilm, amelynek középpontjában a Fiú, a süketnéma, élénk képzelőerővel rendelkező fiú áll. Amikor családját meggyilkolják, egy... több»
Szereplők: Bill Skarsgård, Famke Janssen, Sharlto Copley, Michelle Dockery, Jessica Rothe