Nem aprózza el a nyitányt, rögtön egy magvas bölcsességgel indít, amiben (sokadjára) megtudjuk, hogy a győztesek írják a történelmet, viszont a saját hiányosságaikat leleplezik. Bizonyos Alessandro Pepe a filmeleji idézett szerző. Hogy ki ez a bölcs ember? Hát maga a filmrendező (és zeneszerző). Kicsit szerénytelennek tűnik nekem, amikor a saját filmjét egy saját bölcsességgel indítja az ember (tulajdonképpen harmadik félként hivatkozik magára).
Egyébként a film hangulatát, kezdeti képsorait, a főszereplő belső monológját szemérmetlenül Az őrület határán c. filmből lopta, amit először elfogadtam, de a film végére már nagyon zavart. Úgy látszik, mégsem annyira zseniális ez a Pepe. Egyértelműen náci párti film, természetesen a főszereplő hitét veszti (a Reichben) a történet végére.
Különben tényleg bezúznák az összes kópiát. Viszont hogy Pepe az SS jelmondatát adta címnek, az sem arról tanúskodik, ő csak hovatartozástól függetlenül, csak az elesett katonák előtt tiszteleg, hiába magyarázkodik. Ugye mert a Barbarossa terv egy megelőző támadás volt (tehát a németek csak magukat védték). Amikor elbukott, akkor meg tényleg végül német területeken a saját otthonukat védték az SS-katonák. Nincs itt semmi kérdőjel az indítékokkal kapcsolatban. Már vagy húsz éve megy ez a recept: háborús hagyományőrzők MEGPRÓBÁLNAK filmet forgatni, igazán gyötrelmes végeredménnyel. Általában a jelmezek jók (mert abból sok van), az összes többi (díszletek, történet, szereplők) meg irgalmatlanul amatőr. Egy csomó ilyen filmet láttam az elmúlt években, csömöröm van tőlük. És még ez a film a legjobb, bátran ajánlom. Az egész filmből csak a csatajelenetek érnek valamit, azokat legalább nem rontották el. A nagy csatákon látszik, hogy hadijátékos csapatok menetelnek, viszont a kisebb csetepaték nagyon jól vannak koreografálva. Én mozifilm minőségűnek mondanám, még akkor is, ha néhányan a CGI effekteket pocséknak mondják. Viszont a szereplőkről süt, hogy nem színészek (remélem), a büdzsé meg arra sem volt elég, hogy egy tanyasi házat bemutassanak belülről. Abban a jelenetben, amiben a főszereplő meglátogatja ismerőse feleségét, valami borzalmas a díszlet és a színésznő játéka. Ennek ellenére még egyszer leírom, a sok amatőr film közül én mégis csak ezt tartom a legjobbnak. Azért az én végső bölcsességem (idézőjelekkel tarkítva, mert egy bölcs írta): „Lehet szidni a hollywoodi filmgyártást, ám valahogy mégis csak ők csinálnak többször nézhető filmeket.” (Piczil Zsolt)
Post scriptum: aki igazán borzasztó filmet akar látni, az nézze meg a Normandia vöröslő rózsái filmalkotást, utána másként fog erre a filmre is tekinteni.
72 A hűség a becsületem (2016)
Ludwing Herckel szakaszvezető (Leone Frisa) odaadó és hazafias katonája az 1. SS Leibstandarte hadosztályának. Miután harcolt már különböző frontokon, szembe kell néznie a... több»
Szereplők: Leone Frisa, Francesco Migliore, Paolo Vaccarino, Albrecht Weimer
