Nem szeretem a filmeket, mindig elalszom rajtuk. 2024-ben kettő film tetszett, de azok rajongásig: a Fekete pont és az Engedj el mindent! Ez utóbbi film végre nemcsak bemutatja a problémákat, hanem egyértelműsíti a párkapcsolatok legfőbb gondját: a gyermekszületés utáni közvetlen időszak „sokkját”. Ennek a filmnek a hátterében érzékelhetően erős pszichológiai szakértelem van, talán ezért is lett a férfi főszereplő dramaturgiailag pszichológus.
Zseniális az, ahogy nagyon rövid időn belül szembesít mindannyiunkat saját hétköznapi kínosan megélt párkapcsolati helyzeteinkkel, és bevon. Már-már tükröt tart felénk. De nem okol senkit, mert valójában nem is hibáztatható senki. Megindoklom, bár ez kiderül a filmből is. Tipikus eset: a csecsemővel születése után leginkább a nő foglalkozik, eközben a férfi a korábban megszokottakhoz képest jelentősen mellőzöttnek kezdi érezni magát, kezdi egyéb módokon elfoglalni magát, távolodik, a nő pedig kényszerből is kitölti a férfi által hátrahagyott teret, amivel rengeteg feladatot vesz a nyakába. A nőnek ugyan marad némi társasága (a gyermekek bizonyosan), azonban a férfi elmagányosodik. A magány nem más, mint szeretetünk elfojtódása, adnánk, de mégsem megy, mert úgy tűnik, hogy a másik fél nem fogadja. A nő haragudni fog a férfira, mert érzi, hogy párja eltávolodott, és nem vesz részt semmiben, és ez a fajta harag áttörhetetlen falnak tűnik a szeretet eljuttatásában egymáshoz. Nagyon tetszik az, ahogy a tinédzser lány karakterén át láttatja, hogy a gyermek felé sem tud különösen adni szeretetéből, hisz tomboló tinikorban van, ebben a korban egy gyermek a leválást gyakorolja, nem a kötődést. A férfi enyhíteni próbál a magányán, és keres valaki mást, akire ráöntheti elfojtott szeretetét, amit valójában nem is oda szán!
A folytatás is zseniális, mert amint felismerik helyzetük okát, azonnal elmúlik a magányosságérzet, megértik, hogy tehetetlenül sodródtak bele ebbe a helyzetbe: a nő egy kis idő után újra fogadja a férfi szeretetét, és láss csodát, a férfi azonnal véget vet a másik kapcsolatával.
Ez a film nagyon tanulságos, a kérdés, hogy kit milyen korban, milyen élethelyzetben talál meg, de szerintem annyi talán elmondható, hogy ha nemrég lett az ember szülő, vagy már régebb óta az, mindenképpen kötelező megnézni!
A film rendezője, írója, színészei pedig nagyon nagyot alkottak és tettek le az emberiség közös asztalára.
Azt viszont, hogy mi okból kell egy férfinek gyermekszületés után azt éreznie, hogy az imádott nő eltávolodik tőle, magányt kezd érezni, és úgy enyhíti, hogy valódi távolodásba kezd, tán tudósoknak kéne megfejteniük: evolúciós előny, vagy valami egészen más? Aki tudja, az viszont jelentkezzen!
68 Engedj el mindent! (2024)
Megtudni, hogy mi számít igazán. Stella áll mindent kézben tart... kivéve óvodáskorú fia állandó figyelemigényét, lánya kamaszkori hangulatingadozásait és érzelmileg... több»
Szereplők: Josephine Bornebusch, Pål Sverre Valheim Hagen, Sigrid Johnson, Olle Tikkakoski, Leon Mentori
