Ez a film szemlélődésre hajlamos embereknek fog tetszeni; akinek az esemény/akció alapkövetelmény, az szenvedni fog tőle, nekik nem ajánlom. Egy depis és önmagát elszigetelő lány életét látjuk az irodában és otthon, megfigyelhetjük a monoton világát, a nyomasztó érzéseit, és ehhez a hátteret Oregon fagyos-szürke környezete szolgáltatja.
Egy napon érkezik egy új kolléga (Robert, Dave Merheje alakításában), akivel Fran (mert így hívják a Daisy Ridley által alakított főszereplőnőt) kapcsolatba lép, ami tőle rém szokatlan. Valahol mindketten kattosak, Fran ugye kissé antiszociálisan éldegél a maga buborékjában, Robert meg egy többszörösen elvált kanadai átköltöző, akinek – mint kiderül – még nem is volt korábban munkahelye; az irodában olyan dolgokat nem ismer fel, mint a kapocskiszedő csipesz.
Nem tudunk semmit a manusról, de nem is hiányzik az információ. És kettejük kapcsolata egészen magától értetődően alakul, miközben Fran olyan oldaláról mutatkozik meg, amit nem is néztünk ki belőle. De ne gondoljatok semmi extrára azért, éppen hogy csak megközelíti egy átlagember nyitottságát és normalitását!
Oregonról szebb képeket szoktunk látni, ebben a filmben annyira se hívogató, mint egy barnaszénnel fűtött román falu egy borús téli nap végén a szürkületben. Szépen harmonizál Fran lelkiállapotával, és nem is értjük, hogy hogy lakhatnak ott emberek, annyira tűnik élhető környezetnek, mint egy antarktiszi kutatóállomás a féléves éjszaka idején.
Nagyon különös és egyedi hangvételű hangulatfilm ez, mely engem magával ragadott. Elég elvont mindamellett, azt is megértem, aki szerint hülyeség. Bárhogy is, ez volt a hónap furcsa filmje nálam.
60 Néha gondolok a halálra (2024)
dráma | romantikus | vígjáték
A sivár oregoni tengerparton elveszett Fran a fülkéjében talál vigaszt, hallgatja a munkatársak állandó duruzsolását, és időnként álmodozással múlatja az időt. Képtelen... több»
Szereplők: Daisy Ridley, Brittany O'Grady, Parvesh Cheena, Megan Stalter, Bree Elrod
