Ki ne rajongana egy zseniális szörnyetegért, aki a létezés határán táncol? Sosem tudjuk, hogy mi jár a fejében - kifinomult gondolatainak a szövevénye, vagy a következő áldozat utolsó vonaglása? Az elme sötét bugyrai néha jobban lekötnek, mint egy napfényes délután.
Hannibal elégtételes bosszúja a gyilkosságban virágzik ki. A tragédiájából a végzetére ébred rá és nincs hova bújnod. A lelke nem megtörik, hanem horrorbilisen morálon túli szörnnyé bontakozik és ekkor már nem találod, hogy hol vannak a korlátjai - s ez egyre szoruló fojtókötél azoknak a nyakán, akik alábecsülték egy kisgyerek szellemi mivoltát.
Hannibalnak szurkolunk? IGEN! Én is oda vagyok érte, belátom. De hát miért? Ő nem egy klasszikus elvetemült karakter. Mindenkinek az intelligenciája, műveltsége, kifinomultsága és illemtudó viselkedése tűnik fel, no meg eléggé vonzó megjelenése és külleme - eközben a gyilkos ragadozó már régen felmérte a húst, a csontot és a lélek leggyengébb pontjait :)
Nem a gyilkosságot helyesled amit elkövet, hanem azt, hogy az áldozat súlya egy erkölcsi nulla. Ráadásul csak azokat öli meg, akik megették a húgát, na jó.. meg még a frontálisan visszataszító hentest - na de sajgott érte parányit is a szíved? Amúgy is, honnantól kérdőjelezhető meg az, hogy már nem jogos a bosszú? Most meg ne kérdezd magadban, hogy ki is éppen az író ;)
Dexter (sorozat: 2006–2013): Dexter Morgan is egy belső kódexszel rendelkező gyilkos, aki csak azokat öli meg, akik megérdemlik (erkölcsi nulla). Itt a hasonlóság, de a stílusban van a totális ellentét: Dexter nem elegáns, nem kifinomult, és nem érdekli a bosszú esztétikája.
Hannibal tényleg nagyon vonzó Ragadozó: csábítását ne a felszínen keresd, hanem a létezés kétpólusú feszültségének gyökereinél: az Apollóni hideg tökély és a Dionüszoszi féktelen vágy paradoxonjánál. Felesleges tagadnod: Te is neki szurkolsz - kezet foghatunk :) S ez igazából teljesen rendjén van, de komolyan! Nem bolondultál meg, csak mert Ő megbolondít Téged.
1. Az Apollóni fókusz a képességek isteni vonzerőjén nyugszik. Hannibal az intellektuális felsőbbrendűség adoniszi remekműve. Képzelj el egy elbűvölő intellektust, aki olyan jártas a művészetekben, filozófiában és az emberi test mechanikájában, hogy már a puszta létezése is szédítő magasságokba emel. Naná, hogy kiöltözőm és vele tartok!
Hab a tortán: az emberek titokban vágynak arra a korlátlan szabadságra, amivel az átlag feletti intelligencia jár. Nem a gyilkosságért, hanem a határok nélküli kompetenciáért (tudás, tájékozottság, szakértő virtuozitás, képzett szikra) drukkolsz Neki és az igazságtételből való bosszúállása miatt. Hát nem izgalmas és felcsigázó, hogy valaki bosszút áll Érted?
Az elegancia felerősíti a titok mélységét, pont, ahogy Hannibal esetében. Bateman és Hannibal ugyanabban a szociopata arisztokráciában élnek, ahol a külső tökéletesség a belső pusztítás előjátéka.
2. Dionüszoszi erő, azaz a szabályok felszámolása: Hannibal a társadalmi konvenciók (szociális béklyók, kényszerszövetségek, elfojtott társadalmi egyezmények) felett áll. Az ember gyakran frusztrált a hétköznapi korlátok és az érvénytelen szabályok miatt. Nos, Ő teljesen eredményesen kigyomlálja azokat a létezésből, akik megérdemlik, mintha csupán az élet felesleges csúfos díszítőelemeit távolítaná el - méghozzá egyre stílusosabban és senki sem hiányolja őket - sem a filmben, sem Te, aki nézed. Vagy netán megsajnáltad valamelyiket? No para eme költői kérdéstől, kedves Olvasóm :)
Gaspard Ulliel (az ifjú Hannibal Lecter) alakítása egy színészi diadal a folytonosság poklában. Alázattal tanulmányozta Sir Anthony Hopkins alakítását és érdemére vált. Semmiképp sem maradt szégyenben, egy olyan ifjú titán, aki méltó a Mester árnyékához. Ulliel hozzáadta a saját, bizarr esszenciáját: a kegyetlenség és az ártatlanság perverz nászát.
A második világháború legdermesztőbb télen, a hófehér látóhatárok közepette a kis Hannibal (Aaron Thomas) végig nézi szüleinek tragikus halálát, sőt: édesanyja lélegzete a karjaiban szunnyad el végleg, ajkain fiának a nevével, aki érzi, ahogy a puha húsban már hideg a csont. S egyedül marad kishúgával, Mischa-val (Helena Lia Tachovska), akit féltőn óv és gondoskodik róla. Mindezzel javában megszűnik gyermeki mivolta.
Batman: Kezdődik! (2005 Christian Bale): Bruce Wayne is egy gyermeki, ártatlan világ pusztulásán alapuló karakter. Bár nem háborúban veszíti el szüleit, a szülők halálát pont ugyanúgy gyerekként nézi végig és szinte a karjaiban tartja holttestüket, miközben édesanyja hófehér nyakláncának gyöngyszemei széthullva szanaszét gurultak a halál feketeségében.
A macska-egér játékot nem Hannibal kezdeményezi! Noha eleve szándékában állt a kishúga gyilkosait felkutatni, amelybe javában bele is kezdett - hogy megfelelően megbüntesse őket - hanem Mischa elfajzott bűnözői kezdik el. Hannibal kezdetben csak kivédi azok egyenként megkísérelt próbálkozásaikat, amelyek az élete ellen szóltak. Micsoda logisztikai hibát követtek ezzel el! Konkrétan vadásznak rá - csak hát.., khm, mégsem vannak képben, hogy valójában kire.. Valakire, aki jócskán túlnőtt rajtuk, s a nagy halakból kicsik lettek, a kishalból pedig konkrétan Cápa, aki átvette az irányítást minden téren és az olcsó, szánalmas vadászokból célpontok lettek.
Íme: No One Lives (Fordul a kocka), főszerepben: Luke Evans - s WOW minden téren toppon van ő is, meg a film is de nagyoon! - Ajánlom, ha a Hannibal ébredése, no meg a többi Hannibal film tetszik. Aki kedveli az éles szemléletváltást, annak kötelező megnézni.
Evans és Hannibal egy tőről fakad: mindkettőre rátámadnak, vadásznak rájuk.
Végül még élesebben felhergelik Hannibalt, amikor elrabolják Lady Murasakit, aki eddigre Hanniballal már jócskán - khm, - nos nem hozható példaként fel az Elemi ösztön, ahol Sharon Stone és Michael Douglas 1992-ben Egy ágyban az ellenséggel-t játszanak, csak éppen kifejezetten egymásra hangoltan művelik az erotika hangjegyeit nagyon nem átlagosan - dee Neked úgy is menten az ugrik be, hogy: Sharon átteszi egyik lábát a másikra és igeen: megszületett eme jelenettel a feledhetetlen történelmi pillanat!
Ne meséld be nekem, hogy az Elemi ösztön c. filmből nem eme jelenet ugrik be nyomban, én sem jövök zavarba attól, hogy nekem kapásból. S csak aztán gondolok a jégvágóra, amely most nem hangzik valami hatásos gyilkoló eszköznek, de bármikor felbukkant drámai volt és sokkoló. És itt, kedves Olvasó, nem a Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs) hideg racionalitása érint meg bennünket. Ez tiszta, forró, fojtogató feszültség!
Ám a mi főszereplőnk Hannibal Lecter, aki nem tétovázik belelendülni a hős szerepébe, elszántságának határtalanságával a megmentő karakterbe is belebújik a szeretett nőért csak nem tudom felfedni, hogy sikerrel jár-e. Természetesen nem marad el, hogy kellő figyelmet szentel a bandavezérnek, Grutasnak (Rhys Ifans) - s valójában ekkor születik meg a Szörnyeteg.
