Ki ne rajongana egy zseniális szörnyetegért, aki a létezés határán táncol? Sosem tudjuk, hogy mi jár a fejében - kifinomult gondolatainak a szövevénye, vagy a következő áldozat utolsó vonaglása? Az elme sötét bugyrai néha jobban lekötnek, mint egy napfényes délután.
Hannibal elégtételes bosszúja a gyilkosságban virágzik ki. A tragédiájából a végzetére ébred rá és nincs hova bújnod. A lelke nem megtörik, hanem horrorbilisen morálon túli szörnnyé bontakozik és ekkor már nem találod, hogy hol vannak a korlátjai - s ez egyre szoruló fojtókötél azoknak a nyakán, akik alábecsülték egy kisgyerek szellemi mivoltát. Azét, aki gyengébb testi ereje ellenére is szembeszállt a náci gyilkos bandával, akik rossz döntést hoztak, amikor nem Őt fogyasztották el, hanem a minden téren gyengébb kishúgát: Mischa-t.
Hannibalnak szurkolunk? IGEN! Én is oda vagyok érte, belátom. De hát miért? Ő nem egy klasszikus elvetemült karakter. Mindenkinek az intelligenciája, műveltsége, kifinomultsága és illemtudó viselkedése tűnik fel, no meg eléggé vonzó megjelenése és külleme - eközben a gyilkos ragadozó már régen felmérte a húst, a csontot és a lélek leggyengébb pontjait :) Minél elegánsabb és vonzóbbak a tulajdonságai, a jellemzői s küllemének ízletes csábítása - annál sokkalta mélyebb a titok - és a kannibál már nem is szörnyeteg, hanem a gonosz logikájának megbabonázó megtestesülése - zseniális!
Másrészt nem a gyilkosságot helyesled amit elkövet, hanem azt, hogy az áldozat súlya egy erkölcsi nulla. Ráadásul csak azokat öli meg, akik megették a húgát, na jó.. meg még a frontálisan visszataszító hentest - na de sajgott érte parányit is a szíved? Amúgy is, honnantól kérdőjelezhető meg az, hogy már nem jogos a bosszú? Most meg ne kérdezd magadban, hogy ki is éppen az író ;)
Dexter (sorozat: 2006–2013): Dexter Morgan is egy belső kódexszel rendelkező gyilkos, aki csak azokat öli meg, akik megérdemlik (erkölcsi nulla). Itt a hasonlóság, de a stílusban van a totális ellentét: Dexter nem elegáns, nem kifinomult, és nem érdekli a bosszú esztétikája. Ő a gonosz a tömegben, a morálisan céltudatos de társadalmilag esetlen gyilkos. Míg Hannibal a szörnyeteg arisztokratája - addig Dexter csak a gonosz munkásosztálya – mindkettő a logikus igazságtételből táplálkozik, de az egyik csábít, a másik csak pusztít. Bocsánat Dexter-rajongók, nekem is tetszik a sorozat! Nagyon is! - ám a tény az tény marad.
„Még ifjú vagy Hannibal, de már túlhaladtál minden jelentőségen, minden földi korláton. Ketreced rideg halmazában egy korlátlan, sötét és csábító világban élsz. Már minden idő a Tiéd marad örökké, minden kimondatlan gondolat. Folytonos, emésztő szomjúságodból, a végtelen éhségedből, kivetkőzött éles tekinteted - s egy perverz ragyogás tükröződik belőle. Erőd mély, kegyetlen jelleme hatalomba bontakozott s morbid dicsfényedként felragyog.“ /Saját/
Hannibal tényleg nagyon vonzó Ragadozó: csábítását ne a felszínen keresd, hanem a létezés kétpólusú feszültségének gyökereinél: az Apollóni hideg tökély és a Dionüszoszi féktelen vágy paradoxonjánál. Felesleges tagadnod: Te is neki szurkolsz - kezet foghatunk :) S ez igazából teljesen rendjén van, de komolyan! Nem bolondultál meg, csak mert Ő megbolondít Téged.
1. Az Apollóni fókusz a képességek isteni vonzerőjén nyugszik. Hannibal az intellektuális felsőbbrendűség adoniszi remekműve. Képzelj el egy elbűvölő intellektust, aki olyan jártas a művészetekben, filozófiában és az emberi test mechanikájában, hogy már a puszta létezése is szédítő magasságokba emel. Naná, hogy kiöltözőm és vele tartok! Ez megkérdőjelezhetetlenül döglesztő is, mert az átlagosságból az elit életbe emel. Plusz a titkos vágy a korlátlan szellemi szabadság utáni éhségre. Nem a kannibalizmusért, hanem a határok nélküli mesteri tudásért szurkolsz Neki, és a személyes igazságtételből fakadó, gyönyörűen megkomponált bosszújáért.
Hab a tortán: az emberek titokban vágynak arra a korlátlan szabadságra, amivel az átlag feletti intelligencia jár. Nem a gyilkosságért, hanem a határok nélküli kompetenciáért (tudás, tájékozottság, szakértő virtuozitás, képzett szikra) drukkolsz Neki és az igazságtételből való bosszúállása miatt. Hát nem izgalmas és felcsigázó, hogy valaki bosszút áll Érted?Az Amerikai pszichóban Patrick Bateman (Christian Bale) a gonoszság logikájának megbabonázó megtestesülése a felszínesség burkában. Ő a teljesen Apollóni gyilkos. Bateman külleme, ruhatára, névjegykártya-fetisizmusa (jahh ezzel jócskán megvan áldva, rettegek, mit szólna az enyémhez :D) és a tökéletes testtartása az intellektuális felsőbbrendűség csúcsa. Ahogy Hannibal khm.. az étkezési etikettet, ő a társadalmi konvenciók béklyóját viszi a legkifinomultabb szintre - ám a szobában - sőt az ágyában ott a vér és a teljes káosz. Az elegancia felerősíti a titok mélységét, pont, ahogy Hannibal esetében. Bateman és Hannibal ugyanabban a szociopata arisztokráciában élnek, ahol a külső tökéletesség a belső pusztítás előjátéka.
2. Dionüszoszi erő, azaz a szabályok felszámolása: Hannibal a társadalmi konvenciók (szociális béklyók, kényszerszövetségek, elfojtott társadalmi egyezmények) felett áll. Az ember gyakran frusztrált a hétköznapi korlátok és az érvénytelen szabályok miatt. Nos, Ő teljesen eredményesen kigyomlálja azokat a létezésből, akik megérdemlik, mintha csupán az élet felesleges csúfos díszítőelemeit távolítaná el - méghozzá egyre stílusosabban és senki sem hiányolja őket - sem a filmben, sem Te, aki nézed. Vagy netán megsajnáltad valamelyiket? No para eme költői kérdéstől, kedves Olvasóm :) A társadalom szabja meg a határt a káosz elkerülése végett, de a lelkiismeret az, ami eldönti, hol áll az ember a két véglet között. A morális határ ott van, ahol a legkevésbé kényelmes a társadalomnak. Mondd, Te hogyan döntöd el, hogy egy ember megérett-e a fogyasztásra? :D
Gaspard Ulliel (az ifjú Hannibal Lecter) alakítása egy színészi diadal a folytonosság poklában. Alázattal tanulmányozta Sir Anthony Hopkins alakítását és érdemére vált. Semmiképp sem maradt szégyenben, egy olyan ifjú titán, aki méltó a Mester árnyékához. Ulliel hozzáadta a saját, bizarr esszenciáját: a kegyetlenség és az ártatlanság perverz nászát. Képes egyszerre ártatlanul bájos és játékosan elvetemült lenni. Hát nem édes? : ) Az acélosan átható tekintete nem csupán a prédára szegeződik, hanem Rád is. Ulliel már a kezdetektől fogva a cápa születését hitelesíti, akinek a mélyén a halhatatlan Hannibal lakozik.
Gaspard Ulliel 2022. január 19-én érte el a paradoxon végzete, 37 éves korában - egy egyszerű, szimpla parányi hétköznapi döntés miatt, amely végzetes következményhez vezetett: „Most nem húzok fel védősisakot a síeléshez, nincs hozzá kedvem, amúgy is nagyszerűen síelek.“ A kanyarban összeütközött egy másik síelővel és súlyos fejsérülést szenvedett. Bebizonyított lett, hogy túlélte volna, ha aznap felvette volna a védősisakot. Hát, mennyi is az emberi élet..? Na de, éles váltás, muszáj: kanyarodjunk vissza a filmre.
A második világháború legdermesztőbb télen, a hófehér látóhatárok közepette a kis Hannibal (Aaron Thomas) végig nézi szüleinek tragikus halálát, sőt: édesanyja lélegzete a karjaiban szunnyad el végleg, ajkain fiának a nevével, aki érzi, ahogy a puha húsban már hideg a csont. S egyedül marad kishúgával, Mischa-val (Helena Lia Tachovska), akit féltőn óv és gondoskodik róla. Mindezzel javában megszűnik gyermeki mivolta.
Batman: Kezdődik! (2005 Christian Bale): Bruce Wayne is egy gyermeki, ártatlan világ pusztulásán alapuló karakter. Bár nem háborúban veszíti el szüleit, a szülők halálát pont ugyanúgy gyerekként nézi végig és szinte a karjaiban tartja holttestüket, miközben édesanyja hófehér nyakláncának gyöngyszemei széthullva szanaszét gurultak a halál feketeségében. A kis Bruce pszichéjét örökre átalakítja és sorsát megpecsételi. Csak szuperhősként kevésbé ítéled el, mint Hannibalt, nem de? Batman - milliók rajonganak érte - nem lógok ki a sorból, ősrégi kedvencem! Imádom! A hős küzdelme és a mentális szuverenitásának megőrzése mindkét esetben a gyermeki én brutális megszűnéséből fakad. Míg Wayne a morál béklyóit választja, noha.. nos, nem igazán tartja be annak határait - addig Hannibal a morál felégetését és tökéletesen betartja saját szabályrendszerét.
Megszökik az árvaházból, kezébe véve ezzel a saját élete feletti uralmat. Franciaországban nagybátyja özvegye, az ázsiai származású japán Lady Murasaki (Gong Li) fogadja be kastélyába az ifjú Hannibalt (Gaspard Ulliel). Másnap évek után először megtörve némaságát a nőnek mondja ki első szavát: "Köszönöm!" Belátható, hogy elsőnek eme szót választani a csend bilincselte évek után: megható. Hannibal gyorsan és mohón sajátít el minden tudást és kifinomultságot. Őszinte, bizalmas beszélgetéseik alatt kialakul köztük a kölcsönös tisztelet és egy sejtelmes vonzalom, amely mélyebb az illemnél. A mester-tanítvány viszony halvány intimitássá virágzik. S ez tetszik nekem, szurkoltam, hogy összejöjjön eme bizonyos képlet : )
A macska-egér játékot nem Hannibal kezdeményezi! Noha eleve szándékában állt a kishúga gyilkosait felkutatni, amelybe javában bele is kezdett - hogy megfelelően megbüntesse őket - hanem Mischa elfajzott bűnözői kezdik el. Hannibal kezdetben csak kivédi azok egyenként megkísérelt próbálkozásaikat, amelyek az élete ellen szóltak. Micsoda logisztikai hibát követtek ezzel el! Konkrétan vadásznak rá - csak hát.., khm, mégsem vannak képben, hogy valójában kire.. Valakire, aki jócskán túlnőtt rajtuk, s a nagy halakból kicsik lettek, a kishalból pedig konkrétan Cápa, aki átvette az irányítást minden téren és az olcsó, szánalmas vadászokból célpontok lettek.
Íme: No One Lives (Fordul a kocka), főszerepben: Luke Evans - s WOW minden téren toppon van ő is, meg a film is de nagyoon! - Ajánlom, ha a Hannibal ébredése, no meg a többi Hannibal film tetszik. Aki kedveli az éles szemléletváltást, annak kötelező megnézni.
Evans és Hannibal egy tőről fakad: mindkettőre rátámadnak, vadásznak rájuk. Annyi, hogy Hannibal kapcsán már eleve képben vagy azzal, hogy ez mennyire rossz ötlet. Evans esetében viszont erről megfelelő ideig lila gőzöd sincsen noha gyanús a karaktere - briliánsan kivitelezett eme csavar és több szokatlan zseniális megoldásokkal pécézték meg a filmet, amelyektől még emlékezetesebb az egész. Az igazi, szuverén ragadozók valójában ők, ahelyett, hogy a vadászati lánc áldozati láncszemei lennének. Micsoda intenzitás! Ízletes ám! ^.^ Hannibal talán ezt mondaná: „Uraim, a vadászati szezon lezárult. Önök már csak az étlap részei.“ :D
Végül még élesebben felhergelik Hannibalt, amikor elrabolják Lady Murasakit, aki eddigre Hanniballal már jócskán - khm, - nos nem hozható példaként fel az Elemi ösztön, ahol Sharon Stone és Michael Douglas 1992-ben Egy ágyban az ellenséggel-t játszanak, csak éppen kifejezetten egymásra hangoltan művelik az erotika hangjegyeit nagyon nem átlagosan - dee Neked úgy is menten az ugrik be, hogy: Sharon átteszi egyik lábát a másikra és igeen: megszületett eme jelenettel a feledhetetlen történelmi pillanat!
Ne meséld be nekem, hogy az Elemi ösztön c. filmből nem eme jelenet ugrik be nyomban, én sem jövök zavarba attól, hogy nekem kapásból. S csak aztán gondolok a jégvágóra, amely most nem hangzik valami hatásos gyilkoló eszköznek, de bármikor felbukkant drámai volt és sokkoló. És itt, kedves Olvasó, nem a Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs) hideg racionalitása érint meg bennünket. Ez tiszta, forró, fojtogató feszültség!
Amúgy.. Sharon Stone nem volt tudatában annak, hogy a kamera élesen a két lába közé irányul, és láthatóvá válik, hogy nem visel ..alsóneműt. Amikor először látta a jelenetet a dühe elementáris volt: megpofozta Paul Verhoeven rendezőt, elhagyta a termet, és ügyvédhez fordult. Csak vázolom a szitu valóságát, hogy teljesen képben legyél. Vajon ki az igazi ragadozó ezen a vásznon?
Ám a mi főszereplőnk Hannibal Lecter, aki nem tétovázik belelendülni a hős szerepébe, elszántságának határtalanságával a megmentő karakterbe is belebújik a szeretett nőért csak nem tudom felfedni, hogy sikerrel jár-e. Természetesen nem marad el, hogy kellő figyelmet szentel a bandavezérnek, Grutasnak (Rhys Ifans) - s valójában ekkor születik meg a Szörnyeteg. Végletesen kiteljesedik szörnyetegi mivolta és vonzódik a „szépséghez" a halálban.
