Megint kezdődik a szokásos macska-egér játék, ahol a macska láthatatlan, de rendkívül kreatív. A "vérvonalak" koncepció miatt ezúttal a halálesetek a családi kapcsolatokra és az ősök által okozott "kiszámított" sorrendre épülnek. Ha ezzel megbarátkozom, akkor gondolom, több eseményt tudok élvezni a filmben.
Ezúttal nem csak a szokásos "rosszkor rossz helyen" esetet kapjuk, hanem egyenesen a családfát vette elő a Halál, mint egy listát. A Halál mindig a legváratlanabb pillanatban és a legabszurdabb módokon csap le.
Az előző Végső állomásokban többször is volt ütőképesség, nem pusztán szórakoztatott, mint eme film, amiktől azok jobbnak számítanak, de engem ez nem hatott meg különösebben, nem is úgy indultam el a moziba, hogy az ütőképességet vártam volna tőle, így ezen részről nem is csalódtam.
Igen, ez a nagy visszalépés a 160-as évekbe.. Nagyon újszerű húzás volt a többi részhez képest, kezdetben hatásos is volt, és elégedett voltam vele, érdekes zamatot adott a filmnek, ám ahogy haladt a történet, ez valahogy teljesen lecsengett, és el is tűnt, így utólag már nem tudom, hogy volt-e értelme beletenni a filmbe.
Mi volt hatásosan ijesztő? Iris (Gabrielle Rose), az idős nagymama, aki kőkeményen elbarikádozta magát erőddé alakított otthonában. Ahogy az a nő nézni tudott... a hideg futkosott tőle a hátamon. Úgy beleégett az elmémbe, mint Hopkins Hannibáljának kiélesedett tekintete az üvegfalon át. Baromira jól kihasznált mimikája volt. A nagyi 'megszállottsága' nem bújt bohócruhába, döbbenetesen hatásos volt. Na, az ő alakítása zseniális!
A másik, aki még a küllemével és karakterének megformálásával megfogott, az a túlélő néger férfi volt, William Bludworth, akit Toni Todd játszott. Utólag olvastam, hogy a színész meghalt, és a film az ő emlékének van szentelve, de a nagyinak ő sem ért a nyomába.
A nagyi elbarikázott erődje arra szolgált, hogy megvédje őt, de én arra gondoltam, hogy "Te jó ég! Ez tiszta veszély, még ez fog megölni valakit." Nem tudom, hova tegyem azt, hogy erődjében a nagyi évtizedeken át túlélt, ám az oda érkező családja még be sem jutott, és az erőd totálisan megsemmisült egy robbanásban. Most akkor...? Plusz az erődben is próbálkozott a Halál a nagyi ellen, csak ő gyors iramban mindig kivédte. Akkor ööö, miképpen volt valaha is biztonságos az erőd? Szóval mi értelme volt konkrétan?
Ebben a filmben a jelenben lévő lány, Stefani Reyes (Kaitlyn Santa Juana) megérzései nem olyanok voltak, mint a többiben. A többiben az adott intuícióval megáldott karakter konkrétan felismerte a Halál jeleit, ezért konkrétan tudta, mit tegyen ellene. Ebben a filmben az intuíciós Stefani csak úgy összeeszkábálta, hogy az ágvágó leesik, ettől a lombfúvó megzavarja a gyerekek labdával való játékát, és a labda fejbe találja a halállistán lévő adott személyt, akire ettől valahogy rátalál a végzet. Nekem ez nem tetszett, nem volt semmi alapja, sem felépítése. Csak logikus találgatások halmaza, és ez elvett a filmből. Ezen nem volt mit élveznem, pont olyan volt csupán, mint nézőként az én logikus találgatásaim.
Nem vezették erről megérzések Stefanit, csak valami légből kapott logikai sort dobott össze, ami nekem nem tetszett, hiszen mindegyik rész az intuíciókra alapoz. Akinek megérzései a többi filmet hűen képviselték, az a nagymama fiatalon és öregen is, de az előbbin jobban megmutatkozik a folyamat: ahogy rohan elvenni attól az irritáló kis p*cstől az érmét, s rohan lefedni a lángoló edényt és stb. Na, ő tudta, mi miből lesz, kire mi vár, és azt cselekedte minden ellen, amit kell – teljesen sikeresen. Csak kár, hogy megérzéseit öregen már nem lehetett látni, pedig tutira jól állt volna neki, s nagyon el tudta volna játszani. Öregen csak láttuk, ahogy ránézett tárgyakra, eszközökre, és cselekedett.
Az, hogy az a tetoválós fickó, Erik Campbell, Stefani unokatestvére (Richard Harmon) eleinte egyszer sem hal meg, annak miértje jól jött egy fordulatnak. Ő az egyetlen az összes részt tekintve, tudtommal, aki nem volt a listán, de végül meghalt. Oké.. kivívta a Halált, és vesztett.
A főszereplő, Stefani Reyes egyetemista, akit rémálmok gyötörnek a torony 1968-as összeomlásáról. Szerintem gyengén teljesít Kaitlyn Santa Juana színésznő. Nem keltett bennem semmiféle hatást, csak elnéztem, és ennyi. Pedig őt sokat lehetett látni a vásznon, így elvett a filmből.
Erik Campbellt, Stefani unokatestvérét bírtam (Richard Harmon). De az ő halála a filmre vonatkoztatva teljesen felesleges volt, és értelmetlen. A többi szereplő számomra teljesen feledhető. Gyenge színészi játékok.
A táncparketten egy leeső csillárdarab miatt betörik az üvegpadló... Az a masszív, tömény és vastag üvegpadló egy apró csillárdarab miatt... Ebben semmi poén, semmi komoly, csak élvezhetetlen esemény. A többi Végső állomásban is abszurd volt a Halál előkészülete, de logikus, nem megtámadható, és így vagy úgy, de ütött.
Amik még megmaradtak az elmémben: a pénzérme a zongorán – ez túl fárasztó... Tetszik a lángoló nő, aki megpróbál futni a tűz elől, amely hátulról körülöleli, és persze ettől még inkább lángol. :D :D
A film végéről nem írok semmit. Átlagosra értékelem, mert a többitől több téren lemarad + vagy többször szembe megy az előző filmek alapjaival, amelyek meghatározóak, és korrekt felépítést adnak. Viszont tartósan jókedvre derített még úgy is, hogy egyes jelenetek felesleges töltelékek voltak, és akadtak üresjáratok, 2-3 alkalommal unatkoztam. Nem tudom azt állítani, hogy többször nézhetős, mint az előző részek. Láttam, ráadásul egy moziban, nem bántam meg, de egy életre elég volt nekem.
A halál igazságos. Akik akaratlanul is kikerülik a sorsukat, és megmenekülnek a végzetük elől, azokat végül elkapják. A Halál könyörtelen: még ha valaki többször is kitér... több»
Szereplők: Tony Todd, Richard Harmon, Brec Bassinger, Teo Briones, Max Lloyd-Jones
Nagyon jól írsz. Jó hosszan. :) Komolyan tetszik. Próbáltam privátban írni, de nem sikerült.