A nyolcvanas évek közepén Hollywood úgy döntött, hogy a bűnüldözés túl komolyan veszi magát. Így született meg a Rendőrakadémia első része, amely bebizonyította: ha bárkit felvesznek rendőrnek, akkor tényleg bárkit felvesznek rendőrnek. A történet szerint egy város polgármestere kitalálja, hogy mindenki előtt nyitva áll az akadémia kapuja. A következmény? Olyan toborzás, mintha a cirkusz castingját keverték volna össze egy szomszédsági grillpartival.
A csapat tagjai között van Mahoney (Steve Guttenberg), a laza csibész, aki inkább flörtölni jött, mint bilincselni, Tackleberry, a fegyverbolond, akinek a pisztoly olyan természetes, mint másnak a reggeli kávé, Jones, a hangutánzó zseni, aki képes helikoptert, géppuskát és valószínűleg a csengőhangodat is leutánozni. És persze a legendás Hightower, aki akkora, hogy a közlekedési lámpát is le tudja szerelni, ha nem tetszik neki a színe. A film humora egyenesen a „zuhanyzós jelenet, banánhéj és pofára esés” kézikönyvből merít, de mégis működik – mert a szereplők annyira szerethetően bénák, hogy az ember már-már hálás, amiért nem őket küldik ki intézkedni az utcára. A főgonosz? Nos, leginkább a józan ész, amit mindannyian csoportosan üldöznek és agyon nevettetnek.
A fináléban persze kiderül, hogy ezek a félnótás kadétok mégis képesek hősként helytállni – de a néző inkább azon gondolkodik, hogy vajon mi történne, ha valóban ők járőröznének a környéken. (Spoiler: több koccanás lenne, mint szabálysértés.) A Rendőrakadémia első része nem Oscar-díjas dráma, hanem egy jókora adag pattogatott kukorica mellé tálalt poénáradat. Ha a rendfenntartás komoly kérdései érdekelnek, jobb, ha a Zsarulesenre kapcsolsz át. Ha viszont szeretnéd látni, hogyan válnak bohócokból hősök, akkor ez a te filmed.
88 Rendőrakadémia (1984)
Az új polgármester egy határozatot hoz, ami szerint a Rendőrakadémiára nemtől, kortól, testsúlytól és intelligenciaszinttől függetlenül bárki jelentkezhet. Ennek hatására... több»
Szereplők: Kim Cattrall, Michael Winslow, John Hawkes, Steve Guttenberg, Bubba Smith
