Őrült száguldás

2025.08.31 03:25 Sachiko Olvasottság: <100x

2

Távolról sem nevezném magam F1 rajongónak, de az elmúlt időszakban valahogy mégis közelebb került hozzám a téma. Valószínűleg a Hajsza a győzelemért című film lehet a tettes a dologban, amit úgy nagyjából egy jó éve láttam először (és azóta többször is). Az egy zseniális alkotás.

Szóval, amikor olvastam, hogy készül egy újabb F1-es film, valahogy nagyon megörvendtem neki. Hogy miért is? Azt mondják, amikor az ember 100 km/h felett vezet, az egy más érzés, egy olyan adrenalinnal telített érzés, amit csak nagyon kevés tevékenység nyújt. Hát akkor milyen az, amikor 200-300 km/h felett száguld az aszfalton? És bár a néző nem vezet, reménykedik, hogy abból az érzésből neki is jut egy kis töredék. Igen, azt hiszem részben ezért is vártam ezt a filmet. Részben meg azért is, hogy jobban beleláthassak abba a világba, amelyet ez az őrült száguldás leng körül, és amely akaratlanul is magával rántja azt, aki a közelébe téved.

Miután az utolsó képkockák is leperegtek, egy furcsa, egyfajta elégedettség-, ugyanakkor csalódottság-érzésem támadt (idén ez volt a második ilyen alkalom). Tetszett, hogy nem kimondottan a versenyzésről és a pilótáról szól a történet, hanem azért annál sokkal többről: a csapatról. A filmben bepillantást nyerhetünk a háttérmunka részleteibe, és egyáltalán abba, hogy kvázi hogyan is működhet egy F1-es csapat napjainkban. Persze nem kell mindent készpénznek venni, akadnak jócskán olyan helyzetek, amik a valóságnak nem felelnek meg.

A színészi játék nem rossz, de nem is eget rengető. Az egyik pilóta, Joshua Pearce személye nekem olyan semmilyennek se hatott. Egy olyan ember, aki szeret vezetni, és kell neki a pénz meg a hírnév. Van benne kis karakterfejlődés, de ezen és a látszólagos hírnevére oly érzékeny természetén kívül nem igazán ragadott meg belőle semmi. És itt van a film központi figurája, Sonny Hayes, a nomád életű, alkalmi versenyző, akinek az élete távolról sem mese habbal. Lényegében ő adja a film hangulatát, és általa lesz a néző végigvezetve az eseményeken. Többször is elhangzik a részéről, hogy nem a pénzért csinálja azt, amit. Ez egy érdekes és lényeges pontja a filmnek szerintem. Tekintve, hogy a legtöbb sportnak, így a F1-nek is egy jelentős része a pénzről szól, ez a megjegyzés elgondolkodtathatja az embert. 'It is not about the money'. 'So what is it about?' („Nem a pénzről van szó.” „Akkor miről van szó?”).

A film egy igen feszült pillanata J.P. balesete. Bár a F1 távolról sem veszélytelen, egy kicsit túlzásnak és néhol értelmetlennek éreztem a helyzetet. Kezdve onnan, hogy a kocsi átrepül a védőfalon, folytatva az édesanya reakciójával (azt értem, hogy anyaként a gyermeke biztonsága és épsége elsődleges, de a fia kezében volt a kormány, nem Sonnyéban, és Sonny volt, aki a tűzből kihúzta(!)), befejezve azzal, hogy a balesetnek nem volt semmiféle utózöngéje. Csupán arra volt jó, hogy J.P.-t kivonja egy kis időre a versenyből, és bosszúságára, addig Hayes tündökölhet...

Látványban, izgalomban nincs hiány, a képek lenyűgözőek. A zene is nagyon jó. A történet viszonylag egyszerű, sokszor kiszámítható, és a drámai hatás kedvéért bizony bővelkedik logikai hibákban és a valósággal ellentétben álló elemekben is. Mindezek ellenére szórakoztató és egy remek látványfilm. De azt hiszem, hogy ennél semmivel se több. Akit érdekel az autóversenyzés és a F1 világa, és ebből szeretne kapni valamit egy látványos és izgalmas, ugyanakkor sokszor a valóságtól elrugaszkodott mozin keresztül, annak bátran ajánlom. Aki meg ennél valamivel többre és mélyebbre vágyik, annak a Hajsza a győzelemért című filmet ajánlom figyelmébe, ha még nem látta.