Amikor Peter Jackson visszatért Középföldére, sok rajongó számára magától értetődő volt a remény, hogy újra átélhetjük azt a varázst, amit A Gyűrűk Ura-trilógia hozott el a vászonra. A Hobbit második része, a Smaug pusztasága kétségkívül grandiózusabb, feszesebb és látványosabb, mint az első rész, mégis számos olyan ponton botlik meg, amelyek rávilágítanak a trilógiává dagasztott történet terhének árnyoldalaira.
A film egyik legnagyobb erénye a vizuális világ. Jackson és csapata olyan képi világot teremtett, amely egyszerre idézi meg a Gyűrűk Ura monumentális eposzát, ugyanakkor egy újfajta, sötétebb hangulatot is képes közvetíteni. A Bakacsinerdő fullasztó, hallucinogén atmoszférája, a hordós menekülés kaotikus energiája, valamint Völgyzugoly után ismét egy új ikonikus helyszín, Tóváros színpadra állítása mind-mind erős pillanatai a filmnek. És persze ott van Smaug, a tűzokádó sárkány, aki mozgásban és hangban (Benedict Cumberbatch zseniális alakítása révén) valóban félelmetes, ugyanakkor hipnotikus jelenség.
Bár a második részben több akció és dinamika figyelhető meg, a karakterek közül nem mindenki tud kiteljesedni. Zsákos Bilbó (Martin Freeman) továbbra is a történet szíve és lelke, az ő bizonytalansága, bátorsága és apró rezdülései adják a film érzelmi súlyát. Thorin (Richard Armitage) tragikus hősiessége szintén erőteljesen bontakozik ki, ám a mellékszereplő törpök nagy része háttérbe szorul, arctalanná válik, mintha csak díszletként lennének jelen.
Ugyanakkor a film legvitatottabb húzása a kitalált karakter, Tauriel (Evangeline Lilly) beemelése, és a közte, Legolas, valamint Kili között kialakított szerelmi háromszög. Bár a szándék érthető – némi romantikus feszültséget és női jelenlétet vinni a történetbe –, ez a szál sokszor erőltetettnek hat, és kizökkenti a nézőt a Tolkien világára jellemző hangulatból.
A Smaug pusztasága több szempontból élvezetesebb, mint az elődje, de még így is magán viseli a mesterségesen három részre vágott történet terheit. A film közel háromórás játékideje alatt rengeteg töltelékjelenet akad, melyek bár vizuálisan lenyűgözőek, narratív szempontból feleslegesnek érződnek. Például a Tóváros politikai játszmái és a Tóvárosi úr (Stephen Fry) komikus figurája ugyan színesítik a történetet, de nem feltétlenül szolgálják annak előrehaladását. Emellett a film csúcspontjának szánt konfrontáció Smauggal egyszerre látványos és frusztráló. Bár a sárkány és a törpök párharca elképesztően grandiózus képekkel operál, a végső jelenet mégis félbeszakítja az akciót, egy váratlan vágással zárulva – mintha a közönséget szándékosan csigázták volna, anélkül, hogy bármiféle valódi lezárást adnának. Ez a cliffhanger megoldás sok néző számára csalódást keltő lehetett. Howard Shore ismét bizonyította, hogy Középfölde zenéjének megalkotása az ő kezében van igazán jó helyen. A film score-ja egyesíti a már ismert motívumokat új dallamokkal, különösen Smaug fenyegető témájával, amely nyomasztó rézfúvósokkal és mélyvonósokkal kelti életre a sárkány pusztító erejét. A Tóváros zenei aláfestése szlávos, kissé baljós hangulatot áraszt, míg a hordós menekülés alatt hallható zene feszültséget és lendületet ad a jelenetnek. Bár a zenei anyag összességében erős, néhány helyen kevésbé ikonikus, mint a Gyűrűk Ura legismertebb dallamai, és inkább illusztratív funkciót tölt be, semmint maradandó himnuszt alkotna.
A hobbit: Smaug pusztasága kétségkívül erőteljesebb és szórakoztatóbb darab, mint az első rész, mégis szenved a túlterjeszkedett narratíva következményeitől. Jackson rendezése továbbra is látványos, a világépítés magával ragadó, Smaug megvalósítása pedig a modern filmtrükkök egyik csúcsteljesítménye. Ugyanakkor a mellékszálak, a fölösleges kitérők és a kitalált történeti elemek sokszor gyengítik a film erejét. Ez a rész olyan, mint egy hatalmas, aranykupacba rejtett kincs: csillogó és lenyűgöző, de ha mélyebbre ásunk, kiderül, hogy a súlyos arany alatt néha kevésbé értékes elemek is megbújnak.
Miután Bilbó, Gandalf, valamint a Thorin vezette törpök kijutnak a Ködhegység alagutaiból, tovább folytatják útjukat Erebor felé. Míg Gandalf leválik a csapatról, a többiek a... több»
Szereplők: Benedict Cumberbatch, Cate Blanchett, Orlando Bloom, Ian McKellen, Martin Freeman
